Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

A pálosok tudatos halgazdálkodására vall, hogy nemcsak adományból, alapítványból származó halastavaikon tenyésztik a halat, hanem pénzért vett tóban is. 1470-ben a Zemplén megyei Harkány/Hártyán nevű birtokrészt veszik meg kisbirtokos nemesektől a Takta folyó közelében 408 aranyforintért, s a birtokkal együtt az Ökröstó nevű halastó negyed részét is.

98 A pálosok haltenyészete a szerzetesek böjti szükségletén túl feltétlenül kereskedelmi célokat szolgált. A halak legkülönfélébb fajtáit fogyasztották a középkorban, s a fajták sokfélesége luxust tükrözött, mint 1495-ben Egerben a püspöki udvarnál, amikor a király megvendégelésére 6000, a püspöki halastavakból származott élő pontyot, kecsegét, menyhalat, harcsát, pisztrángot tálaltak fel, ugyanakkor vettek „holt" (sózott) halat is a piacon.

99 A kor embere megkülönböztetett élő és „holt" halat, ez utóbbit sózva árulták, mind a környékről származott folyamit, mind a tengeri heringet.

100 Hogy a halban bővelkedő Miskolc környékén is fogyasztottak a Baltikumból származó sózott halat, igazolja, hogy 1520-ban Sajószentpéteren Szent Gergely nap (március 12.) előtt egy bártfai ember, Bodnár János halkereskedő több társával együtt heringeket hozott eladni, melyekből a sajószentpéteri Kazai Sebestyén vásárolt is egy hordócskával.

101 Talán a halvásárlás kora tavaszi időpontja magyarázza, hogy élő hal helyett a Sajó vidékén a sózott tengeri halat fogyasztották a nagyböjt idején. 1518-ban az ónodi várban a vár építésén munkálkodó kőművesek és asztalosoknak, mivel más hal nem volt, heringet (alec vulgo kerenghet) voltak kénytelenek adni,

102 ami ismét arra vall, a sózott tengeri halat csak akkor fogyasztották, ha a folyami hal híján voltak. A vadászat joga szintén a birtokjog része volt, a Bükk erdősége önként kínálta a vadászterületet. A két bükki vár, Dédes és Diósgyőr környéke valószínűleg már a királyi birtoklás előtt is vadá98 MOL. Dl. 17033. sz. BANDI Zs. 1985. 576-577. sz. 99 Ad hospitalitatem Regis. Pisces viuos ad sex fere milia Carpones kechyges menyhal Harchones, piyztrang etc. ex quibus ad piscinas de remanentiis multos posuimus flor. He XL..

.ad emendos pisces mortuos in foris. KANDRA K. 1887. 353. p. 100 A halra mint fontos élelmezési és behozatali cikkre vö. FÜGEDI E. 1981. 367-377. p. 101 MOL. Bártfa város levéltára; idézi: Tóth Péter: A város és polgárok (Sajószentpéter). Kézirat. 102 IVÁNYI B. 1906. 27. p.