Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON GAZDASÁGOK ÉS GAZDÁLKODÁS Oláh Miklós leírása (Hungária, 1536) mutatja, hogy Miskolc a középkor végén a megtermelt élelem bőségéről volt nevezetes, ami nemcsak a hegyvidéki és alföldi tájak találkozásából eredő kedvező természetföldrajzi adottságainak köszönhető, hanem az itt élt emberek munkájának, gazdálkodásának is. A Miskolcra vonatkozó Árpád-kori források jórészt csak a birtokok tulajdonjogi ismérveit tartalmazzák, a birtokon folytatott gazdálkodásról és gazdálkodókról nemigen tudósítanak. A Miskolc nemzetség tagjainak, mint birtokosoknak, birtokigazgatása, gazdasága a kor általános gazdasági gyakorlatának megfelelően a földesúri prédiumokon folyt. Ezek a birtokos magángazdaságai voltak, általában a földesúr lakóhelyeként is szolgáló udvarházzal, s a földek művelését végző szolgaállapotú vagy szabad jogállású népességgel, mint a Miskolc nembeli Bors ispán Sajó menti birtokain Kaza mellett. Itt 1240 körül 5 prédiumot hagy tulajdonosuk (hamis oklevélben) a borsmonostori apátságra.

1 Bors ispán felesége 1231-ben végrendeletében Kazán tartott lovakról rendelkezik, köztük 20 szilajon, istállózás nélkül nevelt állatról (subrufum... nigrum... equos indomitos), ami nemcsak a lovak nagy értékét mutatja, hanem a prédium-gazdaságokban folytatott, a fajtákra is ügyelő tenyésztést is.

2 Ugyanez az oklevél a prediumok lakóiról is rendelkezik, 7 név szerint is megnevezett szolgálót-szolgálatállapotú nőt (ancille) - mint tulajdont - hagy tulajdonosuk nővérére. így kaphatott Panyit bán 1 MOL. Dl. 219. sz. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 779-780. p. 2 MOL. Dl. 164. sz. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 779-780. p.