Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA
a hegyektől koszorúzott rendház templomának tornya irányíthatta az idegent. Oláh Miklós, aki a tapolcai apátság kegyuraságát is viselte, 1533-ban így helyezi el apátságát a környék térképén: „Van egy bizonyos apátságom, Tapolca nevű, amely a királynő diósgyőri várától egy mérföldre van, nem messze Kassától." 272 1412-ben említik a Tapolcáról Miskolcra vezető utat szőlő, szántóföld és egy kis völgy mentén, ahol esős időben összegyűlik a víz (in rippa eiusdem vallicule, in qua tempore pluviali aqua stare sólet iuxta permissorium, iuxta viam, quae de Thapolcza iretur versus Myskolcz). 273 Amikor a bencés szerzeteseknek el kellett hagyniuk Tapolcát a kolostor pusztulása miatt, a közeli Miskolcra költöztek, s a rend liturgiáját is magukkal vitték, hiszen Oláh Miklós 1534-ben Brüsszelből figyelmezteti Pemfflinger Sebestyént, hogy gondja legyen rá, a szerzetesek Miskolc plébániatemplomában is folytathassák a monostor szükséges szent szolgálatait, amíg a rendházat újjá nem építik, addig se hanyagolják el az egyházi teendőket. 274 A Miskolc környéki pálos kolostorok helyét sokkal könnyebben azonosíthatjuk, hiszen a dédesszentléleki kolostor romjai ma is őrzik az épület XIV. századi formáját, a diósgyőri kolostori helyén 1730-as években újjáépült rendház pedig részben napjainkig fennmaradt, s ennek 1973-as részleges feltárása a középkori alapokat is igazolta. A pálosok letelepítése is összefüggött a környék középkori birtoklásával, hiszen a dédesi és diósgyőri kolostorokat az Ákos nemzetségbeli Ernye fia István telepítette le és látta el adományokkal. A kolostorok egymáshoz közel, a Bükkben és a Bükk lábánál, nemzetségi várak mellé települtek a XIV. század elején, de a dédesi kolostor helyén már az Árpád-korban remeték éltek, amint Tardona 1240-es határjárásából kiderül. Itt egy patak forrása melletti erdőnél (in silvam in capite Kamunuska potoka) a remetéket említenek, a közelben pedig egy vesszős helyet és a dédesi vár kivágott erdejét 272 Est praeterea quaedam abbatia mea Thapoltza nomine, unum milliare ad arcem regináé Dyosgyewr non longe a Cassovia. BUNYITAY V. 1902-1912. II. köt. 199. sz. 273 MOL. Dl. 9971. sz. BORSA I. (szerk.) 1993-1994. III. köt. 2815. sz. 274 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 185-186. p.