Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA
Zsolcára. 50 Ugyanez az oklevél említi, hogy a Sajó közelében egy kis dombon kétfelől két út vezet Körömbe (vagyis a Sajó túlsó partjára) (in quodam monticulo inter duas vias, que de dicta possessione Mohy in villám Keren ducunt). Mohitól az 1358-as leírás szerint két főút halad északkelet felé, az egyik Zsolca felé, a másik, ettől nyugatra Miskolcra. A zsolcai út Alsózsolca felé megy, ahol Ernye fia István épített hidat a Sajón, s már életében hídvámot szedtek rajta. 51 Mohiból visz tovább a Miskolcról jövő út Ohatra a Tisza felé, hogy ott az Anonymus által is említett dorogmai réven haladjon át, de innen az oklevélben említett két kisebb úton a Sajón is át lehet kelni Köröm felé. Az 1067-ben említett szihalom-csabai főút a XIV. században Ernődön át Mohinál haladt keresztül, s az 1332-es oklevél szerint a Hejőn a Babaw reme (Bába örvénye, ma Hejőbába) nevű helyhez egy hídon lehet átjutni, vagyis az út innen ment tovább Miskolc felé. Az Árpád-korban Borsod vármegye fő útja a „Szihalomból Csabára vezető út. Ezt keresztezte Szihalmon az Egerből Szemere határán át Poroszlóra vivő közút. A csabai útból Olaszegyháza táján elágazott egy nagy út, amely a vásáros Szalontán át vezetett Muhi felé, honnan továbbmenve egyrészt át lehetett kelni Zemplénbe, másrészt Ónodon és Alzsolcán át Abaújba. E nagy utat Szalontánál keresztezte a Miskolcról Ohatra (Szabolcs vm.) vivő közút, mely Pélyen és Dorogmán át vezetett, ahol a Tisza réve szolgált átkelőül. A tatárjárás után Szalonta vásárjellege megszűnt, s ekkor a Szihalom Muhin átvezető országos út a Hejőt a Bód és Keresztúr között hídon lépte át." (Györffy György) 52 Monte és Babona (ma: Tiszabábolna) birtokok 1396-os határjárásában említik a fő tiszai átkelőkhöz vezető megyei utakat. A Poroszlóra vezető út (viam Poroslout dictam) Monte, Neges és Tylay helységek mellett egy Kőhalom nevű dombnál vezet, Dorogmára pedig a Csincse holt medrénél lévő útkereszteződésnél lehet eljutni (alveum Cinche vocatum, quem transiens circa 50 NAGY I.-NAGY Gy. 1878-1920. VII. köt. 265-266. p. 51 BOROVSZKY S. 1909. 128. p. 52 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 747. p.