Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

gazdasági, politikai majd közigazgatási konglomerátum, amely ezeket az őskortól lakott helyeket Magyarország történetében is összeköti. A Gesta Hungarorum szerzője a Miskolc nevű nagy földet (terrain magnam, que nunc vocatur Myskoucy) mint szállásbirtokot írja le, amely a Tapolca folyótól a Sajó folyóig terjed, vagyis a vizek mint a nemzetségi szállásföld határfolyói szerepelnek. A krónika már előbb is említi a Tapolca folyót, igaz ott még Hejőnek hívja, talán nem tudván, hogy ugyanannak a kis melegen felfakadó pataknak a szláv illetve magyar (Hévjó = meleg víz) nevéről van szó,

2 amelyet folyóvízként magyarul, a forrását és a körülötte kialakult birtokot, helységet pedig Tapolca néven ismerik az itt lakók a középkortól kezdve.

3 Ezek a folyók a középkor okleveles forrásaiban is Miskolc természetes határaiként szerepelnek, de éppen az oklevelek adatai mutatnak rá, hogy a folyóknak is van történelmük, hiszen folyásirányuk, medrük változott az évszázadok alatt. A Sajó első ismert okleveles említése is a Miskolc nemzetséghez kötődik, hiszen Miskolc nembeli Domonkos fia Bors ispánnak a borsmonostori apátság javára tett hamis végrendeletében (1237 és 1242 között) említenek 5 prédiumot a Sajó folyótól délre (iuxta aquam Soyov), a Sajón átívelő híd vámjának egy részével (partem tributi de ponte, qui est super aquam Soyov). A folyó Kazán és prédiumokon folyik keresztül (hec aqua currit intra Katám).

4 A Sajó, mint Miskolc határa először 1281-ben rögzül okleveles forrásban, amikor a Sajó-vidék két - az országos hatalmi-politikai harcokban, sőt a harcmezőn is - rivális birtokosának,

5 Ákos nembeli Ernye bánnak és a Miskolc genusból származó Panyitnak gyermekei: István, illetve László és Miklós megegyeznek birtokhatáraikat illetően. Ekkor a Panyitfiak Miskolc nevű örökölt földje és Ernye bán gyermekei2 LEVELES E. 1927-1928. 198. p. 3 MARJALAKI KISS L. 1926a. 36-37. p. 4 MOL. Dl. 219. sz. Vö. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 780. p. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 11-12. p. 5 Kettejük határvitáira lásd KIS P. 1995. 298-301. p.