Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

ros piacán kötelesek közhírré tenni. Az utasítás kétségtelenül jól jött a helyi bortermelőknek, de már nem kedvezett azoknak, akik - legyenek azok szegediek, pestiek vagy épp kassaiak - eme ital nagykereskedelmével és exportjával foglalkoztak. Kétségtelen az is, hogy a dél-magyarországi szőlők terméke mellett szólt minősége. Talán ezzel magyarázható, hogy a szerémi borok ügye tovább kavarta a kedélyeket. Szapolyai mozgósította Kassát, a diósgyőri ispánt, Palóci Lászlót, Perényi Istvánt, az egri püspök biztosát és a káptalant, hogy járjanak közbe a királynál. Mondhatni, a levélben a tágabb táj majd minden érdekeltje megtalálható - nemcsak mint fogyasztók (ide értve természesen a szerémségi termékeket is), hanem mint olyan falvak, városok birtokosai, amelyekben kiterjedt szőlőtermelést folytattak. Az egri püspök és káptalan raktáraiba ráadásul az egyházmegye tizedbora folyt be. Az egyház és a földesurak (kilencedbor révén) ugyancsak megjelenhettek a piacon. Látható, hogy hatalmas érdekek csaptak össze. Kassa és Bártfa, illetve Pest és Szeged vitáját hamarosan (1484. március 27-én) Mátyás ítélete zárta le. Az uralkodó ismét engedélyezte, hogy Szeged és Pest kereskedői Lengyelország felé szállíthassák a déli tájak édes nedűjét. A felföldi városoktól távolabb, a nyílt mezőn kis tételekben is árulhatták portékáikat. A városok falain belül erre már csak akkor volt lehetőségük, amikor lejárt az évnek az a szakasza, amikor az egyes helységekben idegen bort tilos volt árusítani.

161 Mátyás látszólag pártatlan fél ebben a vitában. Holott erről (legalábbis kezdetben) szó nincs. Szapolyai a diósgyőri ispánt is megkereste, hogy járjon közben az uralkodónál. Erre mutat Beatrixnak 161 CSÁNKI D. 1902. 350-54, 358. p. IVÁNYI B. 1910. 1948, 2217. sz. REIZNER J. 1899. IV. köt. 84-85. p. MOL. Dl. 25709. sz. REIZNER J. 1899. I. köt. 84. p. KOMORÓCZY Gy. 1994. 13-15. sz. FÜGEDI E. 1956. 201-203. sz. FÜGEDI E. 1972. 58. p. skk. KUBINYI A. 1973. 108. p. KULCSÁR P. 1983. 475. p. HALAGA O. 1975. 240-241. p. szerint a rendelkezést az váltotta ki, hogy a nyugati bor a Balti-tenger mellett háttérbe szorította a magyar terméket. Ugyanakkor más okokra is gondolhatunk: például Pest és Szeged megerősödése (KUBINYI A. 1980. 432. p. skk). Épp ez a két város harcolta ki 1484-ben az említett rendezést. Mátyás máskor is beavatkozott tilalmakkal a gazdasági életbe. 1481-ben például országos állatvikiteli tilalom volt életben (IVÁNYI B. 1931. 581. sz.). A király maga is foglalkozott állatkereskedelemmel (KUBINYI A. 1994b. 43. p.).