Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

A vártartomány különböző gazdasági jellegű tájakra terjedt ki. Csupán Borsod vármegyében Mezőkeresztes és Mezőkövesd vidékére a gabonatermelés és az állattartás volt a jellemző, miközben Miskolc, Diósgyőr és Csaba malomiparáról és szőlőkultúrájáról volt nevezetes.

160 A bortermelés kapcsán érdemes kitérnünk Mátyás intézkedésére, amely kapcsolatba hozható a várbirtokon élő jobbágyság gazdálkodásával és megvilágítja azokat a gazdasági érdekeket, amelyek ezen a tájon összecsaptak ebben az időben. Közismert, hogy fejlett volt Kassa környékének a szőlőtermelése. Az is ismeretes, hogy a XV. század második felében a város polgárainak már szép szőlőskertjeik voltak Hegyalján és Szikszón. Az 1470es évektől már bártfaiak is vásároltak szőlőt a tokaji borvidéken. A bort helyi fogyasztásra termelték, de exportáltak belőle Lengyelországba, sőt a Balti-tenger vidékére is. Kassa kereskedői bekapcsolódtak a szerémségi bor exportjába. Az 1480-as évek elején kiéleződött a viszony Kassa és Bártfa, illetve Szeged és Pest nagykereskedői között. A két alföldi város polgárai nemcsak hogy bőven szállítottak szerémi, dél-dunántúli bort a Kárpátoktól északra, hanem még magában Kassán, Bártfán és a többi városban is árusítottak. A környék nemessége nem gördített akadályt a pesti és szegedi polgárok eme tevékenysége elé. 1482 januárjában Mátyás megtiltotta, hogy Kassa környékén és tágabb vidékén a falvakban idegen bort lehessen árusítani. Alig egy hónap múlva a király még szigorúbb rendeletet adott ki (1482. február 2.). A Felvidékre oly mennyiségben érkeztek a szerémségi és más délvidéki borok, hogy sem a helybeliek, sem pedig a lengyel, rutén kereskedők nem vásorolták meg a helyi savanyúbb terméket, így az uralkodó csak azt engedélyezte, hogy Tiszalúcig lehessen ezeket a borokat szállítani. Árusításukat tehát a Felföldön megtiltotta, tiszántúli terjesztésük elé azonban nem gördített akadályt. Az intézkedés végrehajtásával Szapolyai Imre szepesi ispánt bízta meg. A főúr ez év február 28-án Bártfát, május 18-án a kassaiakat figyelmeztette a fejedelmi parancsra, és arra, hogy a rendeletet a vá160 TÓTH P. 1994. 116. p.