Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

zés egész 1413-ig elhúzódott. 1438-ig ezután is még három erősség és uradalma maradt a király (illetve királyné) kezén: Diósgyőr, Dédes és Eleskő. Az utóbbit valószínűleg lerontották (mert eltűnik a szemünk elől), de helyébe 1408 előtt az ország vezetője Cserép falu határában új várat emeltetett, Cserépvárat. Ha arra gondolunk, hogy a szomszédos Abaúj megyének 1397-re mind az öt váruradalma a földesuraké lett, az arány előnyösnek látszik.

88 A három borsodi erősség közül Diósgyőr volt a legfontosabb. Midőn 1364-ben Nagy Lajos Eleskő uradalmát megszerezte, hangsúlyozta, hogy azért van rá szüksége, mert Diósgyőr számára így a hasznosabb és a kedvezőbb.

89 Nyilvánvaló, hogy a várnagyok elég erővel rendelkeztek ahhoz, hogy Borsod megyében vagy a régióban fellépjenek a király érdekeiért. Erre szükség is lehetett, hisz jóformán alig maradt királyi birtok a tájon. Ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy Zsigmond felelevenítette azt a módot, ami már Nagy Lajos idején is felmerült, hogy tudniillik több megye igazgatását a diósgyőri vár elöljárójára bízta. Korszakunkban az 1430-as évek végéig a három királyi várat rendszeresen ugyanaz a személy kormányozta, de 1412-ben még Palóci Máté és Imre révén az Abaúj megyei Regéc csatlakozott hozzájuk.

90 A jelek szerint Diósgyőr 1389 és 1395 között Mária királynőé lett. Megkoronázott királynő volt ugyan, ám az ügyeket 1387 óta a férje intézte, aki például a kilencvenes évek első felében is szuverén módon ajándékozott híveinek diósgyőri várbirtokokat. 1390ben épp a várban intézkedett a Miskolc, Csaba és Szirma közötti határokról. 1393-ban Szikszó adóját mérsékelte 600 aranyforintól 550-re. Utasította Diósgyőr várnagyait, hogy ennél többet ne merjenek tőlük szedni. Az adó mértékét alig két éve rögzítette a királyasszony 600 aranyban. Ugyanekkor azt is megengedte a polgároknak, hogy a diósgyőri „Fekete erdew"-ben fát vághatnak. A várna88 ENGEL P. 1977. 32, 102, 104. p. (itt a birtokosok személyében bekövetkezett változások is nyomon követhetők); vö. még: ENGEL P. 1992. 271. p. ENGEL P. 1995. 147-148. p. DÉTSY M. 1975. passim. 89 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 53. p. 90 ENGEL P. 1977. 106. p.