Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
pesítővizsgálati anyakönyveinek majdnem teljes sorozata fennmaradt, s azt a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltár őrzi. 1926-ban a mai Kis-Hunyad 5. sz. alatti - műemlék - volt evangélikus elemi iskolát (is) átengedte a város a tanítóképzőnek, így két, egymáshoz közel eső épületben folyt a tanítás. (Az evangélikus elemi iskolában 3, az állami elemi iskolában 2 osztály tanulhatott.) 1928-ban a miskolci Reggeli Hírlap c. napilap adta közre a hírt, miszerint a város által adományozott telken, a Dayka G. utcában építi fel az ev. egyház a modem, két emeletesre tervezett tanítóképző intézetét. Az új épületben 10 tantermet, klubhelyiségeket, gyakorló termeket angol mintára kialakított tornatermet működtettek, de az épületben adtak helyet az iskolaigazgató lakásának is. (Ez a két háború közötti időszakban nemcsak oktatási intézményeknél, hanem más közintézményeknél, pl. pénzügyigazgatóságnál is természetes volt.) A terveknek megfelelően 1929-ben a tanévet Geduly Henrik evangélikus püspök ünnepélyes avatója után itt kezdhették meg a hallgatók. Az öt évfolyamú képzést vállaló, intemátust és étkezdét is működtető intézménynek - az áttelepülési is vezénylő - Gerhardt Béla lett az igazgatója. (Az épületben 50 diáknak biztosítottak szállást, s 70 diáknak állandó étkeztetést.) Az idézett városi napilap újságírója megfogalmazása szerint „ez az új iskola beleillik abba a képbe, amely Miskolcot egy ref. elemi iskolai komplexummal kívánja bővíteni." Ebbe az iskolavárossá fejleszti kívánó gondolkodásba beleillik az állami Hunfalvy János reáliskola felépítése is. Az új iskola első évkönyve az 1935/36-os tanévről jelent meg. Ezek már a béke évei voltak, s az intézmény felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül fogadott diákokat, így hallgatói között voltak reformátusok, római és görög katolikusok is. Alapvető elvárás volt, hogy heti két alkalommal mindenki saját felekezetének megfelelő hitoktatásban részesüljön. 1938-tól az 1948-ban történt államosításig az iskola neve „Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Líceuma és Tanítóképző Intézete" lett (volt). A háború éveiben, ill. annak végén előbb német katonai, majd 1945-ben szovjet katonai kórházat alakítottak ki az épületben. Ez részben a berendezések, felszerelések, könyvtár (szertárak) megsemmisülését eredményezte, részben azzal járt, hogy a tanítást más helyen kellett megoldani. Az ideiglenesen kijelölt iskola a Görgey A. u. 20. sz. volt. (Ez volt az ún. Négyesi-Szepessy ház, amelyet 1940-ben a református egyház kapott adományként. Az adományozó - a ma is látható tábla tanúsága szerint - Bikszegi Károly és neje Bakos Julianna volt 1940-ben.) A református egyházközösség az épületet átalakíttatta, a két tantermes és imateremmel is ellátott iskola a Tóth Pál Palóczy utcai leánygimnázium és líceum gyakorló iskolája lett. Később - 1976 és 1994 között - itt működött a Lévay József Muzeális Könyvtár. A tanítóképző 1946-ban visszaköltözött régi helyére, a háborús károkat addigra sikerült felszámolni. 1948-ban megtörtént az egyházi intézmény államosítása, s 1948-1949 között neve is „Állami Tanítóképző Intézet"-re változott. (Az államosítási dokumentumot - dr. Lakatos Zoltánná kéziratából megtudva - a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola levéltára őrzi.) 1949-1950 között újabb névváltozás történt, amennyiben III. számú Pedagógiai Gimnázium lett az iskola elnevezése. (A tanulók átköltöztek a Lévay J. Állami Gimnáziumba.) A dokumentumok és a visszaemlékezések szerint is 1951-ben végzett az utolsó fiúosztály, s ezzel - átbillenve a 20. század közepén - lezárult a miskolci tanítóképzés története. 353