Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

Az egykori iskolában a TÁKISZ működött 1994-ben

egy derék férfi saját kezének írásával tanúsította: őszintén, sőt áldozattal is óhajtják, hogy a miskolci nőneveidében ő legyen a vezető tanítónő."

A szabadságharcot, majd az elnyomatás éveit követően - miután 1853-ban kétkötetes munkája megjelent Miskolcon - 13 éves pedagógusi munka után lemondott státusáról. Kolozsvár, majd Pest következett, ahol házról házra járva vállalt nevelő munkát. 1877-ben Halasra költözött, majd innen testvére fiához, Békésre. 1885-ben vonult vissza, s itt Békésen halt meg 1892-ben. Sírhantján hatalmas gránitkövet állíttatott a nőegylet a

következő felirattal: „a magyar pedagógia apostola". Az épület, amelyet Karacs Teréz elhagyott, arra várt, hogy adományok és alapítványok segítségével még működhessék. Részben a tanulók számának növekedése, másrészt az épület állagának romlása, s természetesen egy újabb nagyösszegű támogatás eredményezte, hogy 1905-ben megszületett az új iskola felépítésére vonatkozó döntés, amelynek nem volt ellenzője.

Az iskola díszes épületének tervét Korrach Miksa és Horváth Mihály miskolci építészek készítették. (A dokumentációtól csak a homlokzat

327