Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
Karacs Teréz és a miskolci „leánytanoda" (Palóczy László u. 5.) „Csak oly ország és nemzet mondhatja magát szabadnak, hol a nő egy fokon áll a férfival a neveltség tekintetében" - mondta Palóczy László 1847. július 1-én, a „Miskolczi Református Egyház Leánynevelő Intézete" első tanévének bezárásakor. A magasabb fokú leánynevelés ügye már a 19. század elején felvetődött, de azzal, hogy végül is „csak" 1846-ban sikerült megnyitni az intézetet, mégis jogosan büszkélkedhet Miskolc. A magyar színházi élet mellett a magyar nőnevelés intézményének megteremtésében is az elsők között szerepel. A Palóczy u. 5. szám alatti, a mai TAKISZ által használt egyemeletes épület 1906-ra készült el. Homlokzatán egykor jól olvasható felirat mutatta az építés évét, valamint azt, hogy az épület „a Tiszáninneni ev. ref. egyházkerület felsőbb leányiskolája". Nevében 1938-tól megjelenik az intézmény 1872-1903 között tevékenykedő jeles igazgatójának neve, a fogalommá vált Tóth Pálé. Az iskolának számos olyan igazgatója volt, akiknek emlékét, munkásságát egykor márványtábla örökítette meg. Ilyen volt az 1832-1911 között élt Dóczy Gedeon is, aki Karacs Terézt követte, s Tóth Pált megelőzve 1859-1872 között a második igazgatója volt az intézménynek. Nemcsak az iskola, hanem a város történetébe is beírta nevét Karacs Teréz, aki a kezdeti évekről, s miskolci életéről így írt: "1846-tól 1859. július végéig ott - ti. Miskolcon - működtem sok lelki örömmel, de ne panaszképpen legyen mondva, - minden anyagi haszon nélkül. Tizenhárom év alatt 863 leánynövendék nyert tőlem okA felsőbb leányiskola épületei, 1906 tatást." Karacs Teréz nemcsak a miskolci, hanem a nemzeti nőnevelés és művelődés magas kort megért, önzetlen szolgálója volt. 1808-ban Pesten született egy európai hírű rézmetsző és egy nagyműveltségű írónő, Karacs Ferenc és Takár Éva gyermekeként. A pesti családi otthon a főváros akkor legműveltebb szellemű házai közé tartozott. A társasági összejövetelek gyakori vendége volt a kor nagyságai közül Virág Benedek, Fáy András, Vörösmarty Mihály, Garay János, de Vajda Péter és Kölcsey Ferenc is. 1835-ben - az előzőek hatására is - megjelent első elbeszélése. 1837-ben feljegyezte, hogy részt vett a Pesti Magyar Színház megnyitó előadásán. Nevelőnői „tevékenységét" még ugyanebben az 325
