Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Különfélék a város dolgairól

részvényesként bárki beléphetett, de fő részvényes a város maradt. A villamos energia szolgáltatásban és felhasználásban, mind a két típussal találkozunk. A gáz és a villamos áram előállítása a várostól független részvénytársaság kezébe tartozott. A gázgyáron és a villamos telepen kívül a vasút volt még az, ami részvénytársaságként független volt a várostól, viszont ez a három üzemforma foglalkoztatta a történed Miskolc lakosainak meghatározó többségét.

Miskolc 1912-ben tett először érdemi kísérleteket arra, hogy miként lehetne ezeknek az üzemeknek a tevékenységét összeegyeztetni a város

A Baross úti „villanytelep", 1903. k.

érdekeivel. Nagy Ferenc polgármester 1912-ben írja a városüzemeltetésről szóló összegezésében, hogy „a Miskolczi Villamossági Részvénytársasággal hosszas, de eredményes tárgyalásokat folytattunk, amelynek eredményeként a város az áram egységárait úgy köz-, mint a magánfogyasztás céljaira lényegesen leszállíttatta, gondoskodott a faoszlopok kicseréléséről, a közvilágítás javításáról, a villamos sínek kicseréléséről, a Görömböly-tapolczai és a létesítendő köztemetői vonalakról, a jövedelemből való nagyobb részesedésről, saját érdekközösségéről és az igazgatásban való intenzívebb képviseltetésről, vagyis a város vezetősége azzal szemben, hogy egy konkurens telep megépítésének és üzemeltetésének jogával nem élt, a város közönségét az eredeti szerződés kedvezőtlen pontjainak kiküszöbölésével igyekezett kárpótolni". Amikor a villamos telepről számot adott a polgármester, az áramszolgáltatásban a legnagyobb gépegység egy 1.500 lóerős gőzturbina volt. A Hemádon emelt erőműből Felsődobszáról is áramot kapott a város, ezt 10.000 V feszültségben fejezték ki akkor.

A város és az áramszolgáltató közötti konfliktust leginkább a közvilágításban lehetett érzékelni, hisz ezt a város adóként vetette ki. Mint említettük 1900-ban jelent meg a villany a házakban, de ezt megelőzően közvilágítás természetesen évtizedekkel korábban is létezett. A forgalmasabb utcákat 1839-től néhány olajlámpa világította meg. Közel négy és fél évtizeden keresztül csak az olajlámpák számában történt változás, ez jelentette a fejlődést. Később megjelent a petróleum, majd 1882-től egyre inkább meghatározóvá vált a gázvilágítás, megjelentek az első gázlámpák, mint a modem fejlődés tanújelei. A háború előtt a „légszeszgyár"-nak nevezett gázgyár 200 gázlámpát üzemeltetett. A Széchenyi utcán 1912- ben 15 db ívlámpa volt, ezeket viszont a Villa561