Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Különfélék a város dolgairól

Száz éves az AVE jogelődje, a miskolci szemétégető mű (József Attila u. 65.)

A 19. század vége, 20. század eleje Miskolc ipartörténetének egy erőteljes fejlődési korszaka. Korábban nem tapasztalt igények jelentkeztek a polgári életmódban és a lakáskultúrában. Az 1890-es években több szódavíz „gyár" is működött. Az ecetgyártásban országos központ volt városunk. A legnagyobb gyár évi 18 ezer hektoliter ételecetet állított elő. A városszéli és vízközeli húsvágóhelyeket 1899-ben felváltotta az első vágóhíd, amely modem nagyüzemi szintű működtetése megkívánta a hűtést, a jegelést. 1907-ben a Zsolcai kapuban, a vágóhídhoz és a Sajóhoz közel felépítették az első jéggyárat. A városi alapítású üzem évi 11-12 ezer mázsa ipari jeget állított elő, de kielégítette az üzletek (vendéglők) és a polgári háztartások visszafogottabb igényeit is. A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése arról számolt be, hogy a második üzemi évben már százezernél több jégtömb felhasználására volt igény a városban.

A két nagyüzem energiaellátásnak biztosítására tervezték meg és építették fel a mai Zsigmondy V. utcától keletre, a József A. u. északi oldalán az ún. Sajóra-járóra a szemétégető gyárat. Az üzem megközelíthető volt az országúiról, de a Gömöri pályaudvarról is ipari vágányon. A vágóhíddal (napjainkban ipari műemlék) és a jéggyárral rövid vasúti pálya is összekötötte (a vezetékrendszeren túl) a szemétégető telepet. Ezek a városi kezelésű, ún. saját üzemek egymásra épültek, kölcsönösen ki is szolgálták egymást.

Miskolc város közgyűlésének jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy a szemétégető a természetes városi (háztartási) és üzemi hulladék feldolgozására vállalkozott azzal a szándékkal, hogy az égetésből nyert hőenergiával más ipari üzemek tevékenységét szolgája. Az előzetes számítás szerint a közegészségügyi szempontokat is figyelembe véve a város a megépítés mellett döntött, mert „a szemétégetési telep létesítésével járó áldozatok a jég- gyárnál elérendő szénmegtakarítás ellenértékében, de különösen a vízvezetéki mű kiépítése után a vízvezetéki telep gépeinek nyújtandó mozgató erő előállításánál bőven megtérülnek." A jéggyár működtetéséhez évi 6.500 korona értékű szénre volt szükség. A szemétégető megépítése 70.000 koronába került. Ez ugyan azt jelenti, hogy bő tíz év szénszükséglete volt az ára a műnek, de mivel az 3 év alatt megépül, s más célokat is szolgál (főleg a városi szemét felhasználását és hasznosítását), ezért a mű a város pénzügyi és műszaki bizottságától is egyértelmű támogatást kapott.

Miskolc város a Pick Jakab budapesti gépészmérnök által képviselt társasággal - versenytárgyalás nélkül - megkötötte a szerződést. Azt kikötötték, hogy a megépítés és beüzemelés után napi 12 órában 8 embert foglalkoztatnak, s 3 havi folyamatos működés után - ha minden elfogadható - a város átveszi az üzemet. A város - tekintettel arra, hogy még a megye alá tartozott -, saját határozatát megerősítésre megküldte a felső közigazgatási hatóságnak.

555