Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
tumai sem kerültek elő. A Fűrész család 1895-től a telek harmadának volt a birtokosa, míg a fennmaradó résznek a Diószeghy család. Az épületek és telekrészek tulajdonában egészen 1945-ig nem következett be változás. A kettős telek építményeit létesítésüktől kezdve bérlet formájában hasznosították. Magánlakások és különböző hivatalok, üzletek, műhelyek voltak benne. A 19. század végén itt kapott helyet a Miskolczi Kerületi Betegsegélyező Pénztár, Hapta Bemát kőnyomdája, Princz Jakab lisztkereskedése. Itt volt Róth Samu cipész műhelye és Vajda Adolf ügyvéd irodája. Az első világháborút megelőző években a nevesebb bérlők közül említésre méltó Kunovics Jakab, aki itt nyitotta meg a „Nefelejcs" nevű áruházát, vagy az Első Leánykiházasító Egylet is működött ebben az épületben. A „bérház" lakói a 20. század első felében a következők voltak: 1921/1924-ben Könyves Jenő tulajdonos, Andruska Józsefné szülész, Molnár Dezső építőmester, Sebestyén Jakab írógépszerelő. 1934/1936-ban Könyves Jenő, Molnár Dezső építőmester, Sebestyén Fülöp írógépüzeme, és 1942-ben Könyves Jenő tulajdonos, Molnár Dezső építész, Könyves János divatáruüzlete, Sebestyén Fülöp írógépüzeme, dr. Tavaszi Ödön körorvos, és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap szerkesztősége. * * * Az épület homlokzata a két világháború közötti állapothoz képest jelentős eltéréseket mutat. Az archív fotókon a homlokzat egységes klasszi- cizáló karakterű eklektikus formában jelenik meg: az emeleti zónában a mai négy axisnak megfelelően álló téglalap alakú egyenes záródású ablakok, erőteljesen kiugró vízszintes szemöldökpárkányokkal, és hangsúlyos timpanonos oromzatokkal. Az ablakok között a szemöldökpárkányokat fejezetes pilaszterek támasztják alá. Ebben az időszakban az épület ereszmagassága megegyezett az akkor még egy emeletes Széchenyi utca 2. számú épület ereszvonalával. Feltehetően az 1930-as évek derekán nyerte el a homlokzat az 1980-as évek közepéig látható formáját. Az utcai homlokzat négyaxisú, a balszélső axisban a kapu tengelyét követve kiemelt homlokzati sáv látható. A szegmens hevederekkel merevített kapubejáróban tükrös mennyezet, melynek keretelése függőlemezes, tojásléces, tárcsás rozettás stukkódíszekből áll, a mezők centrumaiban ezeket ismétlő nagyobb méretű középdíszekkel. A lépcsőház arculata erőteljesen megváltozott. A földszinti lépcsőindításhoz oldalfalakat húztak, ebben a földszinti korlátmellvéd öntött vas elemei a hulló vakolat alól előtűnnek. A lépcsőfokok vörösmárványból készültek. Az épület udvari tömege törtvonalú. Emeleti függő- folyosóját poroszsüveges boltozat tartja, a függő- folyosó mellvédje egyszerű kovácsoltvas szerkezetű. Figyelemre méltó az oldaltraktusban elhelyezett pinceajtó faragott kő keretelése, illetve a kovácsoltvas ajtószámyak. Ismeretlen időpontban a homlokzati traktus egy emeletes szárnnyal bővült, az eredendő oldalszárnyat vasszerkezetű híd köti össze az újabb keletű bővítménnyel. A négyaxisos utcai homlokzat a házsor legjellegtelenebb architekturális kompozíciós elemei közé tartozik: a balszélen az axis tengelyét követő enyhén hangsúlyozott bejárati kapu nyílik. Az utcai homlokzat földszintjét teljesen átépítették: az épület teljes szélességében jellegtelen portál konstrukciókat kapott. A mai bejárati kapu két- számyú parkettás, igénytelen asztalosmunka. A földszinti, illetve emeleti zónát függőlemezes 527
