Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Vendéglátás, „szíveslátás"
galmi helyiség építéséről. A megvalósítás időbeli elhúzódásának oka az lehetett, hogy az Adler- féle tervek mellett készült egy másik tervezet is, amely Görgey László és Siess Viktor nevéhez kötődik. (Mindketten vasúti vezetők, utóbbi államvasúti főmérnök volt.) Az épület alapterülete hasonló volt az Adler által elképzelthez, vagyis 22 méter hosszú, 13 méter széles (286 m2) de több helyiséget foglalt magába. Abban is megegyezett a korábbival, hogy külső homlokzata nyers, vakolatlan tégla volt, s bejáratával a Csabai-kapura nézett. A fő gondot az épület elhelyezése jelentette. A régi kert tervszerű, sétányokkal át- meg átszőtt rendszerét, a jól kialakított, s megszokott séta- utakat nem akarták feláldozni. Ezért a Lövölde kert mellett egy közel 1400 D-öles terület megvásárlása mellett döntöttek. A belügyminiszter jóváhagyását követően alig egy év alatt, 1902-1903 között épült fel az új vigadó. Mivel többe került a tervezettnél, első berendezése a régi épületből került át. Még be sem fejeződtek a munkálatok, az épületet a város meghirdette, de első alkalommal nem akadt bérlő. A drága és díszesnek tartott épület a közvéleményt is megosztotta. Az Ellenzék című lap egy 1903. áprilisi számában olvashatjuk, hogy „a városi mérnöki hivatalnak kéne ide költözni, hiszen ők építették a tágas és könnyed nyári vigadó helyett a masszív, rossz beosztású, nehéz épületet, melynek a stylje a budapesti opera és egy skandináv pályaudvar szerencsés keveréke. Méltányos lenne tehát, ha azok élnének benne, akik megcselekedték, a város pedig építsen újat." A másik városi lap, a Miskolczi Napló szintén azon kesergett, hogy a beruházás, az új városi építkezés mennyire elhibázott. A véleményt azonban inkább a nosztalgia szülte. Mindenki „visz- szasírta" a régi, favázas lövölde helyiséget, amely az idők folyamán könnyed, szellős, nyári tánchelyiséggé vedlett át. S bár valami hasonlót szeretett volna a szórakozó közönség, helyette egy komoly téglaépület került a Népkert közepébe. Az 1903. április 24-ei hivatalos átvétel után az első rendezvényt június 7-én tartották a Vigadóban. A „Népkerti Vigadó", mint fogalom Bokross Károly munkássága eredményeként került a köztudatba. Ő lett, s éveken keresztül ő volt az épület bérlője (mellette a Korona-szállót is bérelte). A vendéglő minden nap reggel öt órától volt nyitva, hetente háromszor volt meleg konyha, s a bérlő szerződtette Radies Lajos cigányzenekarát is. Aztán jött a hanyatlás, majd az 1910-es évektől Böczögő József nevével fémjelezve egy újabb fellendülési időszak. A Nép kerttel és a Vigadóval korábban soha nem foglalkoztak annyit, mint 1914- ben, a háború kitöréséig. 1914 tavaszán mindenki az „új Népkert"-ről írt és beszélt. Ez annak volt köszönhető, hogy áttervezték korábbi úthálózatát, kialakították a középső nagy bejárót, amelynek széles útja teljes hosszában átszelte a Népkertet. Ennek az átalakításnak része volt a Vigadó előtti körönd kialakítása. Az épület déli teraszával szemben olyan szabadteret alakítottak ki, ahová ezer tulipánt ültettek. Ezen a "placcon" szervezték meg a vasárnap déli katonai térzenéket. A Népkert valamennyi sétánya ívlámpás kivilágítást kapott, "este is napfényben úszott a sétálók százai nagy örömére". Újdonságként kívánták bevezetni (jó, hogy nem tették), hogy "állandóan gőzhengerrel fogják az utakat simítani és próbát tesznek cement hintéssel a por lekötésére". A Népkert megújult, s ez felvetette a Vigadó épületének sportteleppé alakítását. Az érvek a városi képviselők számára is megalapozottak voltak. A Vigadót ennek megfelelően a Miskolci Sport Egyesület csarnokává, a közeli korcsolya és teniszpályák kiszolgáló épületévé kívánták átalakí-
