Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

nyílik. - Az udvar közepén kút kikövezve, kávája fa, teteje is keretes szerkezet. Hátul van a konyhákért kőfallal kerítve az udvarral együtt. Az egész épület az udvarral, s kerttel együtt 972 2/6- od négyszögöl." (Ez nagyon magas összegnek számított.)

Az épület, ill. a vendégfogadó ebben az időszakban, azaz a 19. század első felében élte fénykorát. Az adatok innen esetlegessé válnak, s 1858/1870 között megszűnik az épület vendég- fogadó funkciója. (A belvárosi szállodák felértékelődtek.)

Ahogy Mindszent község összeépült Mis- kolccal, s a 19. század végén új szállodák épültek a belvárosban, ez a „város határán álló fogadó" elveszítette jelentőségét. A 19. század végén az ódon épületet a lóavató bizottság bérelte. Az első világháború alatt szociális intézmény működött itt (szállások és ínségkonyha), majd a háború után rendőrlaktanyává alakították. 1925-ben a Reggeli Hírlap arról tájékoztatta az érdeklődőket, hogy a városi tulajdonban lévő épület a honvédség bérleménye lett. A megállapodás szerint egy évtizedig ingyen használhatta a katonaság annak fejében, hogy az utcai fronton új homlokzatot alakít ki, felújítva a teljes építmény-együttest, s azokat átalakítja lakásokká. Az 1930-as években felújított és átalakított épület szolgálhatott közel három évtizeden keresztül, s mint leromosodott, használhatatlan épületet 1959-ben bontották le.

A 18. századi fogadó „utódépítménye", 1980 k.

425