Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Vendéglátás, „szíveslátás"
A Zöldfa fogadó és utódépítménye (Mindszent tér 3.) A mai Mindszent (korábban Magyar-Szovjet Barátság, azt megelőzően Szent Imre herceg) tér különös képződménye városunknak. Hasonlóan nagy figyelmet érdemelnek a tér épületei, s főleg az abba torkolló, onnan továbbvezető utak. Az épületek miatt (római katolikus templom, szakszervezeti székház, 1978-tól pártbizottsági székház) az 1970-es évek végétől, 1980-as évek elejétől köztudatba került a „Szentháromság tér" megnevezés, amely természetesen ideológiai indíttatású volt, hiszen hivatalosan ilyen térelnevezés Miskolcon sehol sem volt. A mai Görgey útnak, vagy a történelmi Csabai-kapunak az a különlegessége, hogy két Y-elágazás követi egymást. Ez az elágazás az észak-déli útból indul egyrészt keleti irányban, majd nemsokkal távolabb nyugati irányban. Az északi elágazás az új lakótelep megépítésével eltolódott, de ez az útrendszer lényegét nem érinti. A nyugati elágazás írásos forrásainkban visszavezethető a 14. századig. Ez a mindszenti templom mellett elkanyarodó út, amely a Rákóczi utcán (évszázadokkal korábban: Alsó-Papszeren) vezetett tovább. Az Y út másik szárát a mai Szemere B. u. nyomvonala jelenti. A Csabai útból északkeletre elágazó egykori Vörösmarty utca - napjainkban is jól érzékelhetően - érdekesen szelte ketté a területet, amelyen a népkerti intézményközpontot kívánták a város- tervezők kialakítani. Kialakult az a - durván - hétszög alakú terület, amelyet a Görgey u - Mindszent tér, valamint a Vörösmarty (ma Corvin) u., s az egykori Zöldfa u. (ma névvel nem jelölt útszakasz) határolt. Az 1949-es városrendezési terv ide könyvtárat tervezett, jóllehet a terület még beépített volt. A Zöldfa utca páratlan oldalán (ahol később a pártbizottság épülettömbje felépült) 24 lakás állt, míg a másik oldalon mindössze kettő. A harmadik telek a Vörösmarty utcáról kapta számozását. A negyedik telek, illetve a rajta álló épület 18. századi képződmény volt. Itt állt a Zöld-fa, vagy Zöld-ág vendégfogadó, amelynek meglétéről már 1710-ben említést tesznek. 1718- ban egy új vendégházat építettek, amely néhány év múlva leégett. 1745-ben kőépületről szólnak a feljegyzések, majd 1761-től emeletes fogadóról. Egy 1832-1833-ban készült összeírás nem hagy kétséget afelől, hogy jó állapotban lévő, emeletes vendégfogadó áll a telken, s az udvaron olyan istálló, amely 32 ló, s olyan szín, amely 10 szekér fogadására, ill. beállására alkalmas. A vásárra érkezőt Miskolc határában emeletes fogadó várta. Ugyanebből az összeírásból kirajzolódik egy 19. század eleji-közepi mezővárosi vendégfogadó berendezése, felszereltsége. A leírást azért idézzük, mert fennmaradt az ugyancsak ekkor készült földszinti és emeleti alaprajz, valamint az épület homlokzatának színes rajza is. „Az emeletén van egy négyzetes, kitéglázott csarnok, s attól mindkét irányba szűk bejárat a konyhába, ebből pedig a csarnok folyosóra. A konyha mellett kétüléses ámyékszék, s feljárati lépcső a padlásra. - A folyosó másik oldalán is van két kis szoba, mindezek a termek is fapadló- zatos mennyezetűek, fazekaskályhák, négyszárnyú ablakok zöldre festett ablakkeretekben, a kapuja festetlen. A felső két szoba is mennyezetes, 423
