Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Egyházak - templomok
-L Az egykor volt Palóczy utcai zsinagóga 1992. május 25-én a Herman Ottó Múzeum a Papszeren lévő kiállítási helyiségében „Kő és korsó" címmel kiállítást nyitott. Ezen Északkelet- Magyarország zsidóságának tárgyi emlékanyagát mutatták be. A kiállítás katalógusa foglalkozott a miskolci zsidóság intézményrendszerével: a tanulás-tanítás, a hitélet színtereivel, a különféle jótékonysági egyesületekkel, vagy éppen a gazdasági, kereskedelmi és bankélet jelesebb városi objektumaival. A kutatómunka - egyebek mellett - most a Palóczy utcai zsinagóga történetének feltárására irányul, hiszen néhány képeslapon kívül alig ismerünk róla valamit. A városi jegyzőkönyvek 1795-ben tesznek először említést az „újonnan" épített zsinagógáról. Ez természetesen nem az, amit a 20. század eleji képeslapokról megismerhetünk. Az elődről van szó, amelyről napjainkban került elő eddig ismeretlen, hiteles felvétel. Az építmény alaprajzát 1817-ből, Miskolc első telkes térképéről ismerjük. Ez a földszintes imaház 1843-ban leégett, majd újjáépítése után az 1878-as árvíz pusztította. Az épület az egyik Pece-meder közvetlen közelében helyezkedett el, így érthető, hogy a környezet zegzúgjaiban épített kis házikókkal, viskókkal romhalmazzá vált. A hitközség ismét újjáépítette, s ez a későbarokk imaház folyamatosan működött a századfordulót megelőző évekig. Lebontása mellett azért döntöttek, mert 1856-1863 között felépült a ma is álló Kazinczy utcai zsinagóga, Ludwig Förster kiváló alkotása. Ez a zsinagóga a magyar romantikus építészet egyik kiemelkedő alkotása. Neoromán elemekkel gazdagon tagolt főhomlokzatán a nyugati főbejárat fölött olvasható az építés idejét is megörökítő felirat. A zsinagóga homlokzati terve, 1900 286
