Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
öntése csaknem egyidőben vetődött fel. Érthetően előbb a feketemárvány síremlék született meg, majd a szobor, amely Miskolc második egész alakos köztéri szobra volt. Az 1890-es évek elején még nem volt szó a Kossuth szoborról (hiszen 1894-ben halt meg), így érthető, hogy a Szemere szobor lehetséges helyeként az Erzsébet-tér is felvetődött. 1903-ban pedig arról született döntés, hogy a szobrot az ún. Bagolyvár helyén kell felállítani. (Bagolyvárnak akkor a vármegye háza melletti teret, ill. az azon álló, lebontásra ítélt épületeket értették. Valóban ide is került a szobor.) 1905-ben a helyi sajtóból arról értesülünk, hogy „Róna József alkotása elkészült, s ott hever a vármegye háza pincegádorában. Úgy volt, hogy 1905. szeptember 17-én leplezik le, de a politikai helyzetre tekintettel valószínű a jövő év tavaszára halasztják. A szobor nem biztos, hogy a vármegye melletti téren fog állni." A szoboravatásra végíü is 1906 novemberében került sor, de ez már a negyedik időpont volt. Tervezték október 21-re, majd 28-ra, aztán november 3-ra is. Az időpont „tologatásában" az játszott szerepet, hogy a várost felkészületlenül érte a hír, hogy a Rákóczi hamvakat szállító vonat 1906. október 28-án Kassára menet Miskolcon is megáll. Ekkorra pedig el kellett készülni az 1901-től tervezett kilátónak, amelyet az Avas legszebb teraszára gondoltak felépíteni. Végülis november 11-én avatták a szobrot. Lévay József itt szavalta el erre az alkalomra írt ódáját. Ezt követően a Korona (a későbbi Avas) szállóban fogadás volt, amelynek menülapja a múzeum Szemere-hagyatékának különleges és féltve őrzött darabja. Befejezésül még egy különleges emlékről, az emlékserlegről essen szó, amely Szemere Bertalan utóéletének, „a közéletben való megtartáséEmléktábla a nevét viselő avasi iskolában, 1994 nak" szerves része. Miskolc kereskedelmi életét 1875-től a Kereskedelmi Társulat, majd Kereskedelmi Testület szervezte, irányította. Fennállásuk fél évszázados évfordulóján, 1925-ben a kereskedelmi tevékenység felvirágoztatására és Szemere Bertalan emlékére díszes serleget avattak. A két háború között megszokott volt, hogy különböző szakmai csoportok jelképet választottak maguknak, emlékére serleget avattak, s az év végi dísz- közgyűlésen emellett a serleg mellett mondták el köszöntőiket. Ismert volt Kossuth Lajos és Vázso- nyi Vilmos serlege. A jogászok a Werbőczy-ser- leg mellett, a kereskedők pedig a Szemere-serleg mellett jöttek össze. Hasonlóan néhány családi tárgyhoz, sajnos ennek is nyoma veszett még századunk első felében. Ezek tehát a tárgyakban megmaradt-megőr- zött, velünk élő emlékek. S ami másképpen „tárgyiasult", az a megtartó emlékezet, amely jeles évfordulók alkalmával, s minden év márciusának idusán virággal borítja a szobor talapzatát és az avasi sírhantot. 205 SZEMERE BÉRT ALAN «812 - 1869.
