Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

különböző nemzetiségű katona pihent - tíz méter széles, jegenyefákkal övezett magas út vezetett volna. Az út közepén félkör alakú térre tíz méter magas emlékművet terveztek, amelyen a négy égtáj felé négy rohamsisakos honvéd néz, leeresztett kezükben koszorút tartva.

1924-ben új elképzelés született: a Városház téren, az ún. négyes-lámpa helyén lenne legjobb helye a monumentális bronz emlékműnek. Néhány évvel később, az avasi kilátó tervezésekor felvetődött, hogy az Avas tetején álljon, s a kilátótorony falába illeszkedjen az első világháború hőseire emlékeztető dombormű. Mellette pedig

épüljön egy emlékmúzeum, amely folyamatosan gyűjtené és bemutatná az utókor számára a háború emlékanyagát. A háborúnak már tíz éve vége volt, de az emlékmű még mindig csak tervasztalon létezett. Gárdos terve az volt, hogy az Avas északi részét, amely az Erzsébet térre nyílik, bástyaszerűen kell kiképezni, hasonlóan a budai Halászbástyához. Az elgondolás szerint egy félig reliefszerű szoborcsoportról volt szó, amelynek egy kriptaszerű homlokzat adott volna keretet. Az avasi emlékmű „egy sebesült katonát ábrázol, aki egy ferde síron végső vonaglásban előre dől a földön. Fölötte a kriptabejárat menyA Hősök tere, nyugati oldalán a szovjet emlékművel, 1966

138