Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

apátság serfőző műhelye volt -, új székház emeltessék. A kétemeletes épület elkészítésére a munkácsi püspök, Firczák Gyula adott megbízást Blau Gyula neves miskolci építésznek. A főpap vállalta azt, hogy a püspökség épületében kapjon helyet a Miskolcra újólag visszahelyezett államvasúti igazgatóság apparátusa. A helyi sajtó arról tudósított 1892. augusztus 5-én, hogy a kétemeletes palota fedél alá került, s megtartották az ún. koszorú, azaz felavatási ünnepséget. A lebontott 18. századi épületek helyén közel három hónap alatt készült el az új épületegyüttes, amelynek napjainkban is városkép-meghatározó szerepe van, hiszen sokat őriz eredeti homlokzatdíszeiből.

1881-1886 között Miskolcon már volt a vasútnak regionális irányító szervezete, testületé és székháza, de akkor megszüntették, s fél évtized elteltével visszakerülésének sajátos politikai okai voltak. Erről Apponyi Albert gróf (1844-1933) egyik leveléből értesülünk, amelyet Horváth Lajosnak (1842-1911), Miskolc országgyűlési képviselőjének küldött 1890. november 1-én. Ebben leírja, hogy az üzletvezetőség felállítását politikai manőverként használta fel a kormány Miskolc ellen. Baross Gábor (1848-1892) közlekedési miniszter „1890-ben az üzletvezetőségért vetélkedő vidéki városok, Miskolc, Kassa, Debrecen közül Miskolcnak azzal a feltétellel adta meg az üzletA MÁV igazgatóság saroképülete, 1994

77