Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Előszó
zők. 2003-ban az 1919-1949 közötti periódust szintén két kötetben dolgoztuk fel ezzel segítve mind a történetírást, a várostörténeti kutatásokat, mind pedig a történelem tanítását. Ez a „vállalkozás" természetesen nem térhet ki annyira konkrét elemzésekre és bemutatásokra (illusztrálásra), mint ahogy az egy „népszerűsítő", de hasonlóan tudományos igénnyel megírt „írásos és képes" sorozattól elvárható. A két kiadványsorozat így egymást is kiegészítve, de egymásra is építve szélesebb körű érdeklődésre tarthat igényt. A sorozat első kötete - természetesen - nem változatlan formában jelenik meg. Bővített és átdolgozott kiadásról van szó, amelyben a bemutatandó témák száma is változott. Ennek oka a több mint egy évtized alatti változásokban keresendő. Néhány példát említve a változások érzékelhetőek. Befejeződött a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciója, amelynek eredményeként „nagyszínház", „kamaraszínház" és „játékszín" is fogadja az érdeklődőket, de új színfolt az operabarátok köre, s természetesen az opera-tagozat is. A felsorolásból ki nem hagyható a színháztörténeti és színészmúzeum, amely 1996 októberében tárta ki kapuit a látogatók előtt. A Herman Ottó Múzeum 1999-ben töltötte be századik „életévét", s ez más arculat, mint ami 1994-ben dokumentálható volt. De új épületbe költözött a Galéria, a „Postapalota" új emeletet kapott, felújítottak számos középületet, de továbbra is nehezen mozdul előre az Erzsébet fürdő, vagy a Korona (Avas)-szál- loda ügye. Szobraink közül „helyére" került a múzeumban őrzött, s korábban csak kiállítási tárgyként látható Görgey szobor, Erzsébet királyné szobrának három új másolatával gazdagodott városunk, a Hősök temetőjéből a Herman Ottó Gimnázium elé került a 10-es honvéd emlékmű, a Városház térre Széchenyi István szobra, amely éppúgy vitákra adott lehetőséget, mint a Hősök terén elhelyezett új köztéri alkotásunk. Megújult az avasi harangtorony, a Búza téri görög katolikus templom, leégett, s újra pompázik környezetében a Deszkatemplom. Megváltozott a Kálvária-domb, megtalálta helyét a mindszenti Mária- szobor, s befejeződött az ortodox templom iko- nosztázionjának felújítása is. Új templomok is épültek, illetve várnak befejezésre. A két kötetre gyarapodott kiadvány írásai terjedelmesen foglalkoznak az átalakult, kibővített, gyarapodott középiskoláinkkal, egykori és új vendéglátóhelyeinkkel, szállodáinkkal, a „térprojekt" és a főutca „plaza projekt" már látható eredményeivel, a tömbrehabilitációval és a Széchenyi utca felújított épületeivel, a megújult homlokzatok hangulatával. Erre az ismeretre építhettünk az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésére benyújtott pályázatunkban is. A pályázat a 21. század első komoly kulturális összegezése, koncepciója, amely megvalósításra vár akkor is, ha a vágyott lehetőséggel nem Miskolc élhet. Aki együtt él a várossal, épületeivel, szobraival, temetőivel nagyon pontosan tudja, látja a változásokat. Nagyon sokat változott a város, és nagyon fontos ennek dokumentálása „írásban és képekben" (is). Amikor szeretettel és a város iránti tisztelettel ajánlom a második kiadást a szíves olvasó figyelmébe szeretném megjegyezni: a sorozat tíz kötete választ ad arra a kérdésre, hogy elődeink mit értettek „miskolciságon", s ez a fogalom milyen tartalommal telítődik a 21. század elején. A folyamatosan változó város megértésére és megértetésére tettem kísérletet azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a sorozat folytatása ismét indokolttá vált. Van mit dokumentálnunk, megismertetnünk egymással, gyarapodó örökségünk gazdag, figyelmet kíván és tiszteletet érdemel. 6
