Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

természetesen nem a helyszínen, hanem az alapanyagok kitermelésén, van berendezési tárgyak előállításán a város és környéke számos munkahelyén dolgozott.

A palota az akkori úttesttel párhuzamos utcai és udvari épülettömbből állt, amelyeket három, ezekre merőleges szárny kötött össze. így összességében a fő falak négy udvart fogtak közre. Egykor a földszinten, az utcai traktusban voltak a járásbírósági és a telekkönyvi hivatalok. (Utóbbi a felújítás megkezdése előtt költözött Széchenyi utcai, majd ezt követően a Fábián kapui új helyére.) Az első nagy udvar körül a járásbírósági hivatalok csoportosultak, a második körül a telekkönyvi iktató-hivatalok, a hátsó traktusban a fogház, a járásbírósági irattárak és az irodák kaptak helyet. Az épület legszebb része az

esküdtbírósági „végtárgyalási terem" volt, amely a hátsó udvari traktus közepét foglalta el, s két emelet magasságot töltött ki. E körül váró munka -, és visszavonulási szobák, (a bírák, az esküdtek, az ügyészek, a tanúk és a vádlottak, valamint a közönség szobái) helyezkedtek el. Volt bűnjelkamra, de szobák az ügyvédek és a peres felek számára is.

A második emelet utcai részén volt a kisebb ügyek végtárgyaló terme, s ugyancsak ezen a szinten a törvényszéki bírák szobái előszobákkal, ügyészek helyiségei és irattárak, de itt is voltak szobák az ügyvédek, a peres felek és a tanúk számára is. Az épületkomplexumban úgy kapott helyet a törvényszéki fogház, hogy voltak egyes és társas zárkák, férfi és női „kórszobák", imaház, kápolna-terem, konyhák és fürdő a foglyok száA Major utca műemlék épületei, háttérben a városi major épületeivel, 1907

61