Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Előszó
Előszó Másfél évtizeddel ezelőtt, 1991-ben vetődött fel egy olyan újságcikk-sorozat elindítása, amely a miskolciakkal, vagy a város története iránt érdeklődőkkel - fényképekhez fűzött magyarázó szövegekkel - megismerteti városunk építészeti szépségeit, jeles vagy fájdalmas történéseinek emléket állító köztéri alkotásait, azokat az értékeinket, amelyeket elődeink hoztak létre, de méltán lehetünk büszkék rájuk a 20. század végén, s a harmadik évezred kezdetén. A cikksorozatból 1994-ben megjelent egy válogatás, pontosan száz rövid írás, közel háromszáz illusztrációval. Az írások középületeinkről, tereinkről és szobrainkról, templomainkról, iskoláinkról szóltak, de sorra került a hagyományos szíveslátás, vendéglátás egy-egy helyszíne, alkalma, épülete éppenúgy, mint a főutcát meghatározó - a belvárosi rehabilitáció eredményeként eredeti hangulatukat árasztó, egykori külsőjükbe visszavarázsolt - iparos, kereskedő és polgárházak. A kötet másokban is meglévő hiányt pótolhatott (vagy meg nem fogalmazott igényt elégíthetett ki), hiszen gyorsan eltűnt a könyvesboltokból, s már több mint fél évtizede felvetődött újbóli megjelentetésének szükségessége. Az eltelt évek alatt a témák gyűltek, gyűltek s bemutatást kívántak városunk kiemelkedő személyiségei, legyenek azok politikusok, a köz- igazgatás és városi élet irányítói, vagy éppen a kultúra, a művelődés, a tudomány kiemelkedő egyéniségei. így a város (és megye) egykori főispánjait, polgármestereinket, díszpolgárainkat (sokuknak már csak emlékét) sikerült felidézni, gyakorta olyan példaként, hogy róluk azóta utcákat, közintézményeket neveztek el. 1994-től a „Miskolc írásban és képekben" című sorozatnak - minden évben a város napjához, május 11-éhez kötődve megjelent egy-egy kötete, nem feledkezve meg az adott év „aktualitásáról", fontosságáról. így a magyar honfoglalás ezredik évfordulójának, az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharcnak, a magyar államiságnak és a kereszténység felvételének, vagy Miskolc jogállásbeli változásainak helyi, sokszor országos jelentőségű emlékét idézhettük. A 20. század utolsó évében a miskolci Avas, a szomszédos Lillafüred és Tapolca értékeit, szépségeit, idegen- forgalmi lehetőségeit bemutatva talán olyan kötet került az olvasóhoz, amely ennek a városnak a varázsáról, egyszersmind imázsáról is szólt. A város jelmondata, „márkajele" és évszázadok alatt kialakult, elfogadottá vált jelképei, - minden bizonnyal - átvezetnek, s tovább élnek a 21. évszázadban. Az 1994-2003 között megjelent tíz kötet több, mint 3000 oldalon, másfél ezernél több illusztrációval, a város történetének több, mint félezer témáját (eseményeket, emlékeket, személyeket, épületeket) dolgozta fel azzal a nem titkolt szándékkal, hogy közérthető magyarázattal szolgálja a Miskolc várostörténeti monográfia két-három évente megjelenő köteteit. A hat korszakra osztott városmonográfia kilenc kötetben lát napvilágot. 1996-ban a kezdetektől 1526-ig, 1998-ban 1526-tól 1702-ig, 2000-ben az 1702-1847-ig terjedő időszakot szintén két kötetben dolgozták fel a szer5