Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Nagy múltú középületeink
falán, amelynek szövege magyarra fordítva a következőket hirdette: „A tudomány s nevelés szent célja előbbrevitelére / Epiile föl s most már áldva viruljon e ház." Közel egy évszázad múlva újabb bővítési igény vetődött fel, s bár az 1878-as miskolci nagy árvíz súlyos károkat okozott az épületben, mégis elkészült a keleti szárnyépület, amely az emelet magasságában karzatot kapott. A nagyterem a 19. század végén a könyvtár elhelyezésére is szolgált. Ezzel már 10 tanterem, 3 szertár, 1 tanári terem, 1 senior-szoba és egy pedellus-lakás szorongott a vaskos falak között. 1879-ben az egész épület homlokzatát eklektikusán képezték ki, tetőfedése fazsindelyes volt. 1899-ben a Szabadság c. lap 75. száma csaknem teljes terjedelmében a főgimnázium új épületének felavatásával és a „Borsod-Miskolci Múzeum" létrehozásával foglalkozott. A cikkíró lelkendezve említette, „ez a múzeum most már meglesz. És bizony-bizony a késő nemzedékek majd hosszú évtizedek, évszázadok múltán nagy élvezettel fogják olvasni az egyesület évenkint kiadandó évkönyveiben: kinek-kinek az apja, nagyapja, déd- vagy ükapja mikor és mit adott a múzeumnak, vagy volt-e tagja a múzeumot alakító egyesületnek". A múzeum gyarapodó gyűjteményei évtizedek alatt kinőtték a raktárakat és kiállító helyiségeket. 1953-ban toldalékokkal bővítették, s mindez elégségesnek bizonyult 1967. augusztus 23-a éjszakájáig. Ekkor ugyanis az épület északnyugati oldala, a Szinva felőli kerékpárút mellett 9 méter magasan és közel 10 méter szélességben leomlott. Egy kiállítási terem teljes anyaga zuhant a romok közé. A felújítási munkálatok befejezés után, 1974-ben nyílt meg a múzeum új, állandó kiállítása. Az épület pedig ekkortól az emeleten csak kiállításnak, a földszinten pedig 1980-ig csak raktáraknak adott helyet. 1985-1990 között az épület történetének legnagyobb felújítását végezték el. A változások érzékelhetők a külső megjelenésben is, de a belső térkialakítás alapvetően az új igényekhez igazodott. Az épület pince-helyiségei, földszinti és emeleti termei csak kiállítási célokat szolgálnak. 1990 decemberétől két állandó kiállítás, s valamennyi más teremben időszakos kiállítások látogathatók. * * * A múzeum 1999-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ez új állandó és időszakos kiállítások megnyitását, tudományos ülésszakon történő megemlékezést jelentett, s nagy számban láttak napvilágot az eltelt évszázad történéseit bemutató, összegező kiadványok is. A múlt, az egykori, s eltávozott kollégák emléke előtti tisztelgés maradandó élménye a látogatók előtt az az emlékfal, amelyen egyre több márványtábla örökíti meg az intézmény volt mimkatársainak emlékét. A múzeumban 2006-ban három állandó kiállítás látható, míg délkeleti szárnya hagyományosan időszakos kiállításoknak biztosít teret a földszinti traktusban. Az emeleten „Miskolci évszázadok" címmel állandó várostörténeti tárlat, a földszinten (észak-nyugati szárnyban) „Mit ránk hagytak a századok" című régészeti kiállítás látható. A pincetérben „Magyarország ásványai" című különleges állandó kiállítást tekinthet meg az érdeklődő. Miskolc nagy szülöttjei között tartjuk számon Vályi Andrást (1764-1801). „Magyar országnak leírása" című háromkötetes munkája 1796- 1799 között jelent meg. A város régi adósságát törlesztette, amikor halála 200. évfordulóján emléküléssel emlékezett tudós szülöttjére. 2001. december 11-én az épület külső falán emléktáblát 44
