Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

A megyei tanács épületének homlokzata és a „tér", 1962

század végére ez már használhatatlanná vált. A megye mindent elkövetett egy új székház engedélyezéséért. Reindl Ferenc vármegyei mérnök 1795-ben, majd 1800-ban is készített terveket. Ezt követően 1807-ben volt a következő kísérlet, míg 1811-ben végül elfogadták, jóváhagyták az elképzeléseket. Az eseményekben bővelkedő építkezés három évtizedig tartott. A falak már álltak 1826-ban, készen volt a tető is, s ezzel egyidőben haladt a belső terek végleges kialakítása, főleg a nagyteremé, amely a város legimpozánsabb terme volt, de akusztikája miatt használhatatlannak minősítették. A korrigálásra, vagy esetleges átépítésre 1837-ben - az akkor Egerben tartózkodó - Hűd Józseftől (1789-1867) kértek tanácsot, aki

az előcsarnok felől lévő ablakokat befalaztatta. Ezt követően, de, az 1843-as tűzvészt megelőzően jegyezték fel, hogy a székház előtti téren egy gémeskút állt. S mivel ez nem illett bele az alakuló új képbe, betömették. Helyette egy kerekeskutat készítettek, amelyet mindenki által használható közkúttá minősítettek. (1990-ben, a tér közműveinek kicserélése, a felújítás és az új burkolat elkészítésének idején ennek már nyomát sem lehetett felfedezni.)

1843. június 19-én, a tűzvész idején ez az épület is komoly károsodásokat szenvedett. A nagyterem tetőzete beomlott, így a soros közgyűlést is csak az előcsarnokban tudták megtartani. A tűzvész okozta károkat felszámolandó, 10 pontos határozatot fogadtak el, s ezzel egyidőben a vármegye egy szépítő-választmányt alakított, amelynek fő feladata egy jobb, tágasabb utcarendszer feltételeinek kialakítása volt. Tagjai között találjuk Kun Miklós főbírót, egyik korai várostörténeti munkánk szerzőjét is. (Címe: Mis- kolcz' múltja 's jelene tekintettel jövőjére. Miskol- czon, 1842.)

Az átalakítások folytatódtak 1907-ben és

1911-ben is. 1941/1942 között felépült a Rozmaring-köz oldalán az új, 28 helyiségből álló szárnyépület. S mert ebbe helyezték, ennek esett áldozatul „a megye egykori büszkesége, a korábban második emeleten elhelyezett levéltár". A máig utolsó egységnek számító négy emeletes szárny - a Szemere kert felőli oldalon - 1968-ban épült fel, s a régi tömlöc helyén, az udvar középső részén is más épületek állnak már. Mindezeket a változásokat a fotó - természetszerűleg - nem érzékeltetheti. Az épületegyüttes legfiatalabb, északi szárnya és a mai Szemere-kert területe is egy évszázaddal ezelőtt beépített volt. Az ódon épületek nemcsak méltatlanok voltak a megye házához, hanem az ott fészkelő madarak miatt „Ba40