Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Város az alföld és hegyvidék találkozásánál

Miskolc jelképe: az Avas

A miskolci Avas, bár mást jelent a városban élőknek és mást az idelátogatóknak, - a képi ábrázolások megszületésétől, azaz a 19. század elejétől, közepétől - fokozatosan a város jelképe lett. Egykori várostörténészünk, Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972) ekként méltatta egy írásában, 1938- ban: „Miskolc város látképéből szembetűnően emelkedik ki a város egyik híressége, az Avas. Pedig még csak hogy rangja sincsen, hiszen 234 méteres tengerszint fölötti magasságával csupán a nagyobb dombok közé számítható... Miskolc város közepéből nézve azonban nagyszerű látványt nyújt és bátran párhuzamba lehet állítani a Gellért-heggyel, vagy a Brassó melletti Cenkkel, s kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán kétségtelenül egyike a legérdekesebb és leghíresebb magyar hegyeknek." A miskolciak természetesként tartják e lankát „hegy"-nek, az idelátogatók meg nemcsak ezen csodálkoznak, hanem a többféle jelentésű „Avas" elnevezésen is. A magyarázat pedig egyszerű: a középkori Miskolcnak sertéshizlaló, makktermő helye volt ez a dombság, s innen, másrészt pedig ennek a termőerdőnek az óvásából, védéséből, legeltetés előli tiltásából származik az „avas" elnevezés, tehát az avas fogalom tiltott területet jelent.

Az „Avas-hegy" egykori szőlői és gyümölcsösei fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében. Munkát adtak a szőlőművelő borosgazdáknak, a faeszközöket és tárolóedényeket gyártó kisiparosoknak, de a teli hordókat távoli vidékekre elszekerező kereskedőknek is. Színhelye volt az Avas a társasági életnek, a szórakozásnak, vonzotta az írókat, költőket, művészeket, akik emlékeiket verssorokba szedték, vászonra festették, vagy fényképen örökítették meg maguk és az utókor számára. Az egyre terebélyesedő, lé- lekszámában gyarapodó város hitéletében a több évszázados avasi református és mindszenti római katolikus templom is fontos szerepet töltött be. A hegy temetői pedig megszámlálhatatlan generáció egykor városépítő tagjainak szolgálnak végső nyughelyül.

Az Avas a 18-19. századi, városunkról szóló leírásokban tájolási, viszonyítási pont. Benkő Sámuel történeti-orvosi helyrajzában írja, hogy a város két domb közötti völgyben terül el, délről a bortermő Havas (Avas), Tapoltza és Mind-Szent dombok határolják, amelyek a Sajó folyó felé szelíden lejtő síkságba mennek át, bőven teremve szőlőt és gabonát. Fényes Elek 1851-ben készült részletes miskolci leírásában mindössze egyszer tesz említést az Avasról, amikor azt írja, hogy „maga a város a Tetemvár és az Avas-hegy közt fekszik." Szrogh Sámuel pedig „Miskólcznak a javai" című, 1800-ban megjelent munkájában így ír: „Itt az Avas, az Angyal-völgy, a Tetemvár, 's Bábonyi-bércz. Olly kintset tart, melly könynyeb- ben ád pénzt, mint az arany-ércz."

A reformkori magyar városrajzok között feltűnik Miskolc, így tehát az Avas is. A szerző, Antalffy Gyula írja, hogy „a Bükk hegység délre és keletre tekintő peremén képződött vulkáni eredetű tufavonulat legszebb formájú darabja az Avas dombja, amely meredek lejtővel megy át az Alföld síkjába." Az Avas népszerűségét - számos

24