Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

Vályi András (1764-1801)

A 18. század utolsó harmadának, végének városképéről, „kulturáltságáról" beszélni Vályi András gyermekkora kapcsán akkor válik igazán érdekessé, ha őt magát idézzük szűkre szabott életének maradandó érétkű munkájából. Az 1796-1799 között készült, s három kötetbe foglalt országleírásában szülővárosát az alábbiak szerint jellemzi: „más mezővárosokhoz hasonlítva, szembetűnően szaporodik, és az egész város jelesen díszíttetik, úgy, hogy az 1781. 15-dik májusban történt igen káros, és szerencsétlen el égésnek leg kisebb nyomát sem lehet látni. Épületei kivált a' piatz körül díszesek, 's a' görögök által is nagyon szaporíttatnak. Vásárjai nevezetesek, 's gyakorta olly heti vásárok esnek itten, melyek a' pesti heh vásárt messze felül haladják. Borai híresek, 's a' lengyelek által különösen kedveltetik. Lakosai szorgalmatosak, 's a' kereskedésre hajlandók."

A más mezővárosokkal való összevetés munkájának tartalmi része, viszont a város görögök általi gyarapodása, arculatának megváltozása, majd a 18. század legnagyobb tűzvészének kihe- verése, pontosabban ezek leírása gyakorlati tapasztalatszerzésen, követlen ismereteken nyugszik. A vásárokról, borkereskedelemről, lengyel kapcsolatokról szóló jegyzetei pedig más városokkal, régiókkal összehasonlítva is megerősíti: Miskolc a 18. század végén a tipikus kereskedő- város jegyeit viselte magán. A közvetlen élmény pedig abból táplálkozott, hogy életének két szakaszát élte meg Miskolcon. Egyik 1764-es születésével kezdődött, s az akkori uradalmi mezőváros nyugati végéhez kötötte. (Szülőházának pontos helyét nem tudjuk azonosítani, csupán behatárolni a Kis Hunyadot és Nagy Hunyadot egykor összekötő, a 19. században már Jobbágyköz226

Magyarország földrajzi leírásának szerzője, 1796