Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
nak, mint 1847. július 8-án Petőfi Sándor Vadnay Károly (1832-1902) és édesapja, Vadnay Lajos vendégeként. Inkább Hunfalvy Jánosnak, mint bátyjának volt kortársa a Miskolcon talán méltatlanul elfeledett Orczy Gyula (1828-1904). Amikor Hunfalvy János már Késmárkon tartózkodik, ő akkor, 1843-ban kezdi tanulmányait a miskolci evangélikus algimnáziumban. Hunfalvyékhoz vagy Szűcsékhez hasonlóan ő is buzgó képviselője az „ifjúsági magyar társaságinak. 1844-ben már Eperjesen tanul, s mint a korábbiak, az ő életéből sem marad ki Palóczy László segítsége, majd pedig a patvaristaság Szemere Bertalan mellett. A szabadságharcban éppúgy részt vesz, mint Hunfalvy Pál, a bukás után út is az osztrák hadseregbe történő besorozás és lefokozás várja. Éppúgy visz- szavonul később, mint Hunfalvy, s nagyon sokat publikál visszaemlékezve a régi országgyűlésekre, közli '48-as naplójegyzeteit, vagy éppen nézeAz egykori Hunfalvy János iskola, 1985. k. teit fejti ki a Tisza-szabályozással kapcsolatban. A '48-49-es honvédszázados, az országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főszolgabírája ismerte és túlélted a Hunfalvy testvéreket, ismerte a Podmaninczky fivéreket is, akik közül Frigyes élte őt túl (1907-ben halt meg). A miskolci református és evangélikus líceum jeles egyéniségei ezzel még korántsem fogytak ki, de talán ők voltak a legkiemelkedőbbek, illetve ők váltak a későbbi évtizedek során a legismertebbekké. Ők képviselték az ún. magyar társaságot a közéletben, s kialakult véleményük volt az eperjesi és késmárki magyar társaságokról is. Ennek egyszerű oka volt, hogy Miskolcon működött az evangélikus algimnázium, Késmárkon az evangélikus gimnázium és Eperjesen az evangélikus jogakadémia. Ahogyan Hunsdorferéknek magyar nyelvet tanulni Miskolcra, úgy a miskolciaknak németet vagy más nyelveket hallani Késmárkra, a Szepességbe vezetett az útjuk. Ezt a földrajzi és nyelvi kapcsolatot példázza a magyar-szlovák családban született Országh Pál esete is, aki 13 éves korában került Felsőkubinból Miskolcra, s 1862-1865 között járt az evangélikus algimnáziumba. Természetes a további szellemi útvonal is, amennyiben Késmárkon folytatta, majd Eperjesen fejezte be tanulmányait. Késmárkon a magyar önképzőkör tagja volt, s mégis 1875-ben úgy dönt, hogy felveszi a Hviezdoslav nevet. A „legnagyobb szlovák költő" névváltoztatásában ki tudja, milyen szerepet játszott a Fővárosi Lapok hasábjain megjelenő, számára lesújtó szerkesztői vélemény, mely szerint „Liptóból nem lírát, hanem juhtúrót várunk". A Miskolci Evangélikus Egyházközség történetében olvassuk először Hunfalvy Pál nevét. A szerzők nem rangsort és nem is időrendi sorrendet állítva az „itt jártak", vagy „itt végzettek" között megemlítik Miskolc utolsó főbíráját, egyben 221
