Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Város az alföld és hegyvidék találkozásánál
A legkorábbi várostérképeink Miskolc legkorábbi várostérképe, amelyen jól érzékelhető a lakott terület határa, 1759-ben készült. P. Hugó Haasel volt, aki emellett elkészítette a diósgyőri koronauradalom térképét is, de az megsemmisült. Ezt a különleges értékű ábrázolást a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteménye őrzi. Más városokhoz viszonyítva kevés 18. századi és 19. század eleji térképe ismert Miskolc- nak. 1773-ban Andreas Kneidinger szintén kamarai mérnök ábrázolta a települést, s egyszerre kétféle térképen. Ennél részletesebb, a belváros határait, az egyes lakótömböket, utcasorokat érzékeltető térképünk 1781-ben készült, alkotója pedig Franciscus Reindl mérnök. A térképen azonosíthatók az egykori városkapuk, a Szinva vízimalmai, amelyekből ekkor hat működött. Feltüntet négy hidat is, amelyek közül a legfontosabb, a mai Forgó-híddal azonosítható. A mai Tetemvár környékén felfedezhetünk egy különlegességet, ez pedig a város akkori sáncán, vagy árkán átvezető híd. A kutatók rendelkezésére áll még a József császár-féle katonai felmérés anyaga, az 1763- 1787 között készült ún. Josephinische Aufnahme. Megfelelő nagyítással, helyismerettel sok újdonságot fedezhetünk fel róla. E térképkészítéseket hosszú szünet követte, legalábbis eddig nem került elő más, 1817 előtt készült várostérkép. Domby István kincstári mérnök munkáját jelzi ez az évszám. A múzeum és a levéltár őrizetében is megmaradt gyönyörű alkotás az első részletes, utcanevekkel ellátott, sőt a háztelkeket és középületeket is feltüntető, nagyméretű kataszteri térkép. Külön értéke, hogy elkészült mellé a város határtérképe, a belterületi részhez viszont a telek nagyságát és tulajdonát feltüntető könyv. Innen tudjuk, hogy a 19. század elején a folyamatosan számozott telkek száma 3262 volt. Ezek a számok egyben házszámozást is jelentettek. Természetesen minden térképnek megvan a maga érdekessége, különlegessége. 1854-ben például a város katonai szempontból fontos, stabil épületeit feltüntető térkép készült. A szabadságharc bukását követő kábultságban Miskolcon a 18. császári és királyi vadászhadosztály állomásozott. Az esetleges "rebellió"-tól tartva készült a felmérés Friedrich Beck hadnagy vezetésével. A belvárosban 35, a város védelme szempontjából fontos épületet (porcelángyár, sörgyár, sóhivatal, dohányraktár, laktanyák, kórházak, temetők) jelöltek, viszonylag pontos alaprajzi ábrázolásokkal. Ezek mind kőből, téglából készültek. A 19. század utolsó komoly térképe a városszabályozás első terve. Az 1878. évi árvíz után vetődött fel egy modem, az elkövetkező évszázad igényeit, elvárásait és kielégítő utcahálózattal rendelkező nagyváros megteremtésének igénye. Ebből a célból 1894-re készült el egy terv, amelyet azonban megvalósításra nem tartottak alkalmasnak. (Ez az ún. Adler Károly-Lippay Béla terv, amelyet a két szakmérnök 10 fejezetből álló „emlékirat"-ban összegezett és adott át a város képviselőtestületének.) A város első szabályozási tervét 1898-ban fogadták el, s ennek volt melléklete az egy évvel 20
