Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

lett említést érdemelnek az egykorú és Miskolcra becses értékkel bíró plakátok, egy »Tábori ének« című buzdító verse, valamint a Felsőmagyar- országra vonatkozóan kiadott rendeletéi és végül Szemerének a magyar honvédet jellemző méltatása." A tárgyak között kiemelt figyelmet kapott egy ezüst tál, amelyet a szintén Szemere unoka, Kürthy György, a szegedi városi színház akkori igazgatója ajánlott a múzeumnak. (Szemere második, 1857-ben Párizsban született Gizella leányának lett férje Kürthy Emil. E házasságból született a későbbi színidirektor.)

A múzeum állandó kiállításán szereplő szépen feliratozott ezüsttál mellett a múzeum őrzi Szemere tajtékpipáját, s néhány használati tárgyát is.

Szemere Attiláné ajándékai - érthetően - főleg férjére, a világutazó műgyűjtőre, a közgazdász-politikusra, a történet- és színműírás iránt egyaránt fogékony újságíróra vonatkoztak. így került a gyűjteménybe Karlovszky Bertalan Szemere Attilát ábrázoló nagyméretű festménye, s az a halotti maszk is, amelyet a neves szobrász- művész, Zala György készített róla. Plakátok és újságcikkek idézték politikai karrierjét, miskolci választási kampányát, azt, amikor 1896-ban Herman Ottóval szemben került képviselőként a parlamentbe.

Szemere Bertalan három gyermeke közül ő volt a legfiatalabb (1859-ben Párizsban született). Mint jó iparművészeti szakismerettel rendelkező utazó járt Egyiptomban, Törökországban, Indiában, Kínában és Japánban is. Gyűjteményének jelentős része a Nemzeti Múzeumba, majd később az önállóvá vált Iparművészeti Múzeumba került. Amit özvegye Miskolcra hagyott, az valóban csak morzsája a gyűjteménynek. Kiemelkednek így is a gyönyörű szép japán kardok, damaszkuszi pengék, amelyek markolata mély vésésben

színarany díszítéssel gazdag. Némelyik kardban arab betűkkel egy-egy nemzedéknek, vagy dicsőséges csatának a története van feljegyezve. Találunk nagyon finom művű japán puskát, három olyan kardot, amely a fegyverkovács mesterség több évszázados emléke. Műves fadobozban elhelyezett régi Buddha-szobor, kézzel festett és írt pehelysúlyú japán könyv, kínai maszkok, s embernél nagyobb hasonlóan kínai vázák kerültek a múzeumba. Ezek a darabok túlélték az idő próbáját, s ma is a Herman Ottó Múzeum gyűjteményeinek legszebb darabjai.

1973-ban főleg a kéziratos anyagot sikerült részleteiben feltárni, s így kutathatóvá tenni. Ekkor derült ki, hogy Szemere Atüla készült egy terjedelmes Kína történetet írni. Ennek vázlata, s bizonyos alapdokumentumai elkészültek. Feltárultak színmű kéziratai, japán-francia, japán-magyar jegyzetei, nyelvgyakorlatai, s csak gyanítani lehet, hogy ezek mögött komoly szakmai elképzelések álltak. Sem ezt nem tudta befejezni, sem szakmai-politikai karrierje nem tudott kiteljesedni, mert 1905-ben, alig 46 éves korában váratlanul elhunyt. Budapesten temették el, de kívánsága szerint s felesége közbenjárására halála után két évtizeddel visszakerült Miskolcra, az avasi domboldalba, édesapja mellé. Hamvait érckoporsóban szállították a városba, s ahogy azt tervezte is, tárogató hangja mellett helyezték a sírboltba. Ekkortól, tehát 1925 októberétől a megemlékezés virágai a két Szemerének szólnak.

A síremléken kívül - amelyet 1893-ban emelt Borsod megye közönsége - nem sok "városi" emlékünk van Szemere Bertalanról. Egy köztéri szobor, utca és emléktábla, az Avason a 101. számú szakmunkásképző intézet és gimnázium őrzi nevét és emlékét. (Ma Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) A két háború között volt Szemere Berta203