Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Horváth Lajos (1824-1911) díszpolgársága és emléke Az Erzsébet térre néző avasi domboldalon három síremlék négy jeles miskolci személyiség nagyságát idézi. Legkorábban 1869-ben emeltek síremléket Palóczy Lászlónak, majd ezt követte Szemere Bertalan hamvainak 1871. április 4-i el- hantolása. Mellé helyezték 1925-ben fiát, Szemere Attilát, aki 1905-ben hunyt el. Kettős koporsóban hamvait Budapestről hozták haza és halálának 20. évfordulóján került atyja mellé. A harmadik jeles sír Horváth Lajosé, aki 28 éven keresztül képviselte Miskolc városát az országgyűlésen. A jogtudós politikus 1824-ben született Al- sózsolcán. A városban vezetett ügyvédi irodát, majd 1848-ban Szemere Bertalan belügyminisztériumában dolgozott. Először 1865-ben képviselte Miskolcot a T. Házban. 1872-1895 között folyamatosan ő volt városunk egyik országgyűlési képviselője. A Deák-párt buzgó hívének tartották, s amikor visszavonult, a király a magyar törvényhozás főrendi házának örökös tagjává nevezte ki. A város önállóvá válása érdekében végzett munkáját a képviselőtestület azzal ismerte el, hogy 1910-ben díszpolgárrá választották. A miskolciak számára egyértelmű volt, hogy helye az avasi sírkertben csak Palóczy László és Szemere Bertalan közelében lehet, s úgy, hogy fekete márvány obeliszkje a városra nézzen. A képviselő 1911-ben hunyt el, s temetése óriási gyászpompával az Erzsébet téren ment végbe. Ez önmagában is jelezte azt, hogy olyan egyéniségtől búcsúzik a város, aki beírta nevét szűkebb pátriájának történetébe. Alsózsolca szülöttje, Miskolc halottja Horváth Lajos végrendeletében vagyonának közel harmad részét hagyta szociális és jótékony- sági célokra. Ezek között szerepelt, hogy Lévay József haláláig évi 800 koronát kapjon hagyatékából. Ezzel fejezte ki megbecsülését a nyugalmazott alispánnak (aki 1918-ban hunyt el, s 1934- ben avatták fel szobrát Miskolcon) bizonyítva, hogy létezik a halálon túli barátság is. Hatalmas könyvtárát, irattárát, levelezését végrendeletében a múzeumra hagyományozta. Könyvtárából később a megyei könyvtár állományát alapozták 199
