Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

Emléktáblá n Hunyadi u. 52. sz. épület homlokzatán, 1994

hely, Kőszeg, Székesfehérvár következett a vándorszínészet kacskaringós és göröngyös útján, majd ismét Miskolc, Nagyvárad és -1823-ban Kolozsvár. Itt érte le művészetének csúcsát, s korai méltatói szerint „neki lehet köszönni a magyar opera létrejöttét. Oly társulatnál, hol ő működött, könnyű volt operát adni."

1837-ben lett a Nemzeti Színház tagja, s ekkor fogalmazták meg művészetéről, tehetségéről, hogy „mint a második magyar színi generáció tagja, elévülhetetlen érdemekkel bír ...ki valódi kincse volt minden társulatnak, mely ha boldogulni akart, a dráma mellett az énekes játékot is tartozott művelni."

Déryné 1852-ben vonult vissza a színészettől. Férjével - annak haláláig - Diósgyőrben élt, a vár alatti gazdatiszti házban, melyet a mai napig is nevükkel tisztelünk. (Később orvos-tudós tulajdonosáról Saád-házként is ismertté vált.) A miskolci színészet történetét és Déryné korát itt a közelmúltig kiállításon láthatták az érdeklődők.

A színésznő élete 1867-től haláláig Miskolc- hoz, a Hunyadi utcai házhoz kötődött. 78 éves korában itt kezdte el írni naplóját, amely a magyar memoár-irodalom remeke. A már 52. számmal jelzett házon emléktáblát láthatunk, amelyet „a múzsák e kegyeltje halhatatlan emlékének" ajánlott és avatott 1923-ban a Miskolci Nőegylet.

190