Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

1

Kossuth Lajos (1802-1894) szobra és miskolci díszpolgársága

Kossuth Lajos, bár a közeli Monokon született (1802), mindössze egyszer járt Miskolcon (1840). A várost mégis ismerte. Véleményét kifejtette, amikor utcát kívántak elnevezni róla, de akkor is, amikor Miskolc díszpolgárává választották. A város hivatalos delegációja többször felkereste Turinban. Az őt elkísérő, vele együttélő húga, Ruttkayné Kossuth Lujza pedig jó kapcsolatokat ápolt miskolci barátnőivel. Az 1898. évi szoboravatáson is megjelent Kossuth Lajos fiával, Ferenccel, s díszes kísérettel. Az egészalakos szoborral Miskolc először adózott a „Nagy Ember" emlékének. Halála centenáriuma kínált lehetőséget a miskolci emlékek, kötődések számbavételére.

Az egyetlen látogatásakor, az egykori Három Rózsa „uradalmi" fogadó adott szállást az akkor mindössze 38 éves fiatalembernek, a társaságában utazó testvérének, s még két kísérőnek. A szálloda mellett volt a gyorskocsijárat egyik városi megállója, s bár közel volt a szálló, észrevétlenül mégsem sikerült itt éjszakáznia. A város polgárai közül számosán gyűltek össze a szálloda előtt, s „fáklyás-zenével tisztelték meg" a vendéget. Kun Miklós, a későbbi városi főbíró beszéddel köszöntötte. A szemtanú szerint a szép, rokonszenves alak a köszöntésre meglepő szónoklattal válaszolt, amelyben a nemzet „egybe forrásáról" gondolkodott. Miskolci jogászifjak két nappal később Pestre, a királyi táblára gyakorlatra utazva, Hatvanban újra találkoztak szekerével. A naplóíró Szűcs Sámuel megjegyzi, hogy az újra bemutatkozás után Kossuth szekeréül Kossuth szobor,

hátterében a Kereskedelmi és Iparkamara székházával, valamint az iin. Diószeghy-házzal, 1898

160