Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
L A Búza tér ős-csamoka (az egykori laktanyákhoz, az Avas szállóhoz, vagy az Erzsébet fürdőhöz hasonlóan) Adler Károly tervei alapján készült, kivitelezője nevét egykor még tábla őrizte, amely szerint a pallér Laczkó Gyula volt. A belső tagolásban a „nagycsarnok" 720 m2, az ezt övező két kiscsarnok 170-170 m2 volt. Átadását követően új rendszabályok léptek érvénybe a piacon, amelyeket be is tartottak a 20. század első évtizedéig. Ekkortól jelentek meg a sajtóban az átalakítást sürgető igények, elvárások. A Búza-tér „a város legszebb tere, de elvadultságában riasztó a külseje". A főmérnök 10 méterenként juharfákkal ültette körül a teret, sőt ez adott árnyékot az árujukat kínáló piacozónak is. A mai vásárcsarnok az 1921-es városrendezési tervpályázat megvalósulásával kapcsolható össze. A pályázatra több helyi és országos munka érkezett, egyben azonban megegyeztek: a Búza-tér rendezését mindenki fontosnak tartotta. Volt aki a mai nyugati és déli szegélyét teljes hosszában „térfalként" szolgáló kétemeletes házsorral övezte, amelynek város felöli része hivatali, piac felöli része elárusítóhely funkciót kapott volna. A piacot - a kor hangulatának megfelelően - mindenki összekapcsolta a látvánnyal, a szórakozással. így mozi, mutatványos, cirkusz, sőt „egyesített" kultúrpalota terve is megfogalmazódott. Természetesen helyet kapott itt benzinkút és szekérbeálló is. Mások kerítéssel övezték, amelyeken át csak ellenőrzött kapukon keresztül lehetett volna árut bevinni. (A csempészáruk ellen kívántak így védekezni.) Az 1926-ban (tehát 80 éve) átadott vásárcsarnok egy budapesti építész, Münnich Aladár tervei alapján, s egy sor jónevű miskolci cég kivitelezésében készült. Szép volt a homlokzati kialakítás, a timpanon fölé emelkedő kőfaragvány-kompozícióval, de a belső terek asztalos, lakatos és villanyszerelő munkái is egyértelmű országos elismerést kaptak. A pincerészben 600 asztalon folyt az árusítás, a földszinten pedig 139 üzletet alakítottak ki. A miskolci Reggeli Hírlap c. napilap 1925. szeptember 3-ai száma arról tudósított, hogy a város közgyűlése a csarnok felépítését megpályáztatta. A versenytárgyalásra 15 ajánlat érkezett, s ezek közül Katona Lajos és Társai ajánlatát fogadta el a képviselői közgyűlés. (A generál kivitelező cégre dr. Katona Zoltán, a Budapesten élő unoka hívta fel a figyelmemet. S arra is, hogy a kivitelezők érdemeit a főbejárat mellett egykor márványtáblába vésett szöveg örökítette meg. A táblára igen, annak szövegére viszont már ő sem talált rá. Valószínű a ma már fontos emlék a háború alatt semmisült meg.) Az épület - és a környék - az 1944. június 2-ai bombázás során súlyos károkat szenvedett. Helyreállításakor funkciója volt a lényeg, nem is kapta vissza eredeti, díszes homlokzati és külső szerkezeti megoldásait. (Ezek ma már csak a korabeli fényképekről és leírásokból azonosíthatóak.) Az 1950-es évek végén volt egy átfogó felújítása, azt követően egy fél évszázad alatt közel ennyi terv, elképzelés és javaslat született a Búza tér egészéről, amelyek azonban érintették a vásárcsarnokot is. 1968-ban itt alakították ki a busz-pályaudvart, de a korábbi teret szűkítették üzletek, boltok és benzinkút is. Az 1987-ben készült tanulmányterv az MKV kitelepítését is felvetette. 1999-ben a konzultáció odáig jutott, hogy „az előzetes terveket egyeztették a Borsod-Volán Személyszállítási Rt. és a Miskolci Közlekedési Vállalat Rt. szakembereivel is" - adta hírül a helyi sajtó. 2002-ben is dokumentálhattuk az akkori, de megoldáshoz nem vezető elképzeléseket. Néhány új ötlet azóta is született, 158