Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

zinczy utca nyomvonala alatt. A betongyűrűkbe zárt Pece medrekre itt-ott az egykori híd-korlátok maradványai emlékeztetnek. Legkorábban a Patak utcai híd tűnt el, majd a Deák téri, végül pedig a Kereskedelmi Szakközépiskola melletti híd és korlátja. Utolsó emlékként a Kazinczy-Régi- posta utcák közötti hídkorlátot láthattuk, amelynek egykor az öntvény festése miatt „Veres-híd" volt a neve. Az 1897-1898-as városrendezési térkép ezt a - négy utca által határolt, s nagyszámú értékes lakó- és középületet magába foglaló - építészeti tömböt két kelet-nyugati irányú utcával kívánta megbontani, lehetőséget adva új beépítésekre. Az 1921-es rendezési elképzelés az egyik utcát megtartotta (ez kb. a mai Serbu A. u. nyomvonala), a másikat pedig teresítette volna úgy, hogy a Pece patak mentét a Hősök terével kívánta összekapcsolni. A főutca képét, hangulatát 1911-től már meghatározta a Weidlich-palota,

amely átjárható volt (mint ma is), s ennek északi kijárata utcán keresztül torkollott volna a Palóczy utcán át a mai Deák térbe. Az elképzelés szimpatikus, hiszen a 33 telket (ezek fő,- mellék- és toldalék-épületeit) egy észak-déli átjáróval (utcával) kívánta megosztani, amelynek tengelye a Weidlich-palota lett volna. A mai tér, vagy park mind a négy utca irányából megközelíthető. Leginkább a CIB Bank és a Berzeviczy G. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola közötti úton (a lefedett Pece meder felett) közlekednek gyalogosan és személykocsival. A Kossuth utca felőli megközelítés mutatja a „legkopottabb", leginkább felújításra váró képet. A mai belső „park" a Pece patak medrei miatt tehát már évszázadokkal ezelőtt létezett, a medrek lefedésével viszont kínálta a felszabadult terület valamilyen hasznosítását. Az itt elhelyezett szobor ad egyfajta intimitást az építészeti tömb belső részének.

Az Antall József tér a „Színház tömb"-ben, 2006

155