Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
A „befejezésre" váró Petőfi tér A Tetemvár, az itt húzódó városi sánc és árok, az ezen áthaladó, s Gömör megye felé vezető út a 17. század közepén tűnik fel először az írott emlékeink között. A sáncot megszakító városkapu a mai Petőfi tér, s az annak keleti szomszédságában kialakított Arany János tér között lehetett. A város terjeszkedésével a kapu Sajó- szentpéter irányába tolódott, ahol az út nyugati oldalán agyagbányák, a keletin katonai gyakorlótér, majd állatvásártér volt. Az 1970-es évek elején, közepén aztán eltűnt a Szeles u., a Jókai és a Szentpéteri kapu mindkét oldalának hagyományos, tömbös, zárt, 19. századi elemeket és anyagokat őrző beépítése. A Petőfi tér rendezésére az 1930-as éveket követően az 1980-as években, mai formáját kialakítandó a 20. század utolsó éveiben került sor. A városból kivezető út keleti, a városon átvezető 28-as számú országút nyugati oldalán kialakult háromszögben az Arany János térség (hivatalos nevén tér) beépítésének tervezése pedig ekkor kezdődött el, s beépítése 2006 végétől fogja meghatározni az egykori városkapu térségét. A Petőfi tér a város 1928-ban készült térképén még Tetemvár-tér elnevezéssel jelenik meg, „Megnyújtott" Búza-tér funkcióját a Szeles utca mentén a második világháború végéig megőrizte. Közlekedési csomópont is volt, hiszen a Zsolcai kapu irányából itt fordult be a villamos a Kazinczy utcára, hogy aztán a Szemere utcán, a Csabai kapun át eljusson a hejőcsabai végállomásig. A Reggeli Hírlap hét évtizeddel ezelőtt írta, hogy itt „egymás hegyén-hátán állnak az árusok szekerei, ökrök kérődznek, lovak rágcsálják az eléjük dobott takarmányt, a vásározók szomorúan nézik felhalmozott árújukat, amelyeknek megmaradt tömege hűen tükrözi a környék leszegényedett lakosságának vásárlóképességét. Ezren és ezren fordúlnak meg ezen a szűk piactéren". A tér rendezésére és nevének megváltoztatására 1951 márciusában került sor. A környezet beépítettsége változatlan maradt, de azt régi kiterjedésében kövezték, aszfaltozták, s közelebb az északi oldal klasszicizáló lakóházaihoz, talapzatára emelték Kocsis András szobrászművész alkotását: a „forradalmi" Petőfi Sándort. A forradalom nemzetköziségére (a kor hangulatának megfelelően) a talapzaton három oldalról elhelyezett domborművek utaltak. Ezek a térrendezéskor (az alkotó leszármazottjainak, hozzátartozóinak egyetértésével) a Galériába kerültek. Az új környezetbe történő visszahelyezésükről még 2004 végén is szakmai viták folytak, amelyekről a Déli Hírlap számai tudósítottak. Rostás László és az ARC Építész Kft. tervének megfelelően az átalakítási, rendezési munkálatok az ezredfordulóra fejeződtek be. A tervezett térfalak a környéken lakók tiltakozása miatt nem készültek el. (1989-ben több írás is tiltakozott az építészeti térfalak kialakítása, a zöld terület beépítéssel való csökkentése, szűkítése ellen.) A Rostás-féle terv pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a három oldalról drasztikusan eltűntetett térfalakat pótolni szükséges. Nyugati irányban a 150
