Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

nyezetének mélyéről egy kitárt szárnyú angyal repül, egyik kezében babérkoszorút nyújt a haldokló felé, a másik hátrafeszített kezében pedig egy kivont kardot tart. Az előtérben, balról egy fiatal katona nyúl be a kilebbenő zászló után és szövetét ajkához szorítja. Jobb oldalt pedig egy magyar anya tartja magasba gyermekét. . . Az emlékműhöz két oldalt széles lépcsőzet visz fel. És hogy az egész emlékmű harmonikus legyen, jobb oldalt egy paralell építkezést kell folytatnunk, amely egy oszloposán kiképzett pihenő lenne. A bástyázás és teraszolás, valamint az emlékműkripta építése éppúgy, mint maga a pihenő

betonból készülne, az emlékmű pedig színes rusicai márványból. A platókon és teraszokon szökőkutakat szeretnénk elhelyezni" - fogalmazta meg elképzeléseit a szobrász.

Amilyen gyorsan született az új elképzelés, olyan gyorsan feledésbe is merült. A városépítészet, városrendezés új, reprezentatívabb, nagyvárosi tér kialakítását kívánta meg. A kereskedelmi szakiskola, a minorita templom és rendház, a leendő postapalota és a Pece-patak által közrefogott tömb többnyire földszintes házainak lebontásával kívánták kialakítani Miskolc „huszadik századi, térszerű teré"-t. Itt, ezen az új téren kívánták felállítani a monumentális, első világháborús emlékművet. Jelenleg annyit tudunk, hogy az emlékmű modellje elkészült, s a munkálatok megkezdéséhez rendelkezésre állt a szükséges műszaki dokumentáció is. Ennek ismeretében Fekete Bertalan polgármester 1939 októberében utasítást adott a tér lehető leggyorsabb parkosítására és az emlékmű mielőbbi felállítására. (A korábban elképzelt színhely, az avasi domboldal az ekkori városi bejáráson már csak mint rendezésre váró terület került szóba.)

A tér és az emlékmű terve rendelkezésre állt, amikor kitört a háború, s az emlékmű így ismét lekerült a napirendről. A háború befejezése után közvetlenül a Hősök terén egy galíciai orosz főhadnagy (Emil Mironovics Vajstein) tervei és elképzelései szerint kapott helyet az elesett katonák neveit is feltüntető fekete márvány emlékmű, amely 1976-ig - a Hősök temetőjébe kerüléséig - meghatározó eleme, de mint kitűnt, nem eredeti névadója volt a térnek. Elszállításának idejét (1976. július 22.) egykori helyén márványtömb jelöli.

Ezt követően sor került a tér rendezésére, a Pece "gyűrűbe" zárására, s a déli oldalon néhány ház lebontása után egy beton térfal kialakítására.

139

Felszabadulási emlékmű, 1989