Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Város az alföld és hegyvidék találkozásánál

A város „másik arca": az Avas városrész, 1994

alakos Kossuth szobrot (1898), majd szintén először állított emléket a tragikus sorsú Erzsébet királynőnek a Népkertben (1899).

Az első világháború évei, de főleg a trianoni békediktátum után érzékelhetővé vált, hogy Kassa hiányában az észak-magyarországi régió egyetlen „fejlődésre ítélt" városa Miskolc. Megfogalmazódott és az országos érdeklődés, politikai, társadalmi támogatás homlokterébe került az ún. Nagy-Miskolc koncepció kidolgozása és megvalósítása. Az „avasalji" metropolis megteremtésében fontos szerepet kapott az Avas kulturálisidegenforgalmi hasznosítása, az 1920-as évek végétől, 30-as évek elejétől Tapolca és Lillafüred fejlesztése. A megvalósítást ismét a háborús évek akadályozták meg. A nagy koncepció emlékét 1934-1956 között elsősorban a Rákóczi-kilátó őrizte. Helyette a város új jelképeként született meg

1963-ban a miskolciak által kilátónak, tv- toronynak nevezett jeles építészeti alkotás.

A Nagy-Miskolc koncepció megvalósítása a háború után folytatódott. Fél évtized alatt Mis- kolcnak része lett Diósgyőr, Hejőcsaba, Göröm- böly, Tapolca, Szirma és Hámor. Az évtizedekkel korábban megfogalmazott vágy, hogy ti. a város lakossága haladja meg a 100 000 főt, így megvalósult. Megteremtődött a nehéziparra épülő nagyváros, hogy négy és fél évtized elteltével szétrobbanjon, s keresse az emberibb léptékű újrarendezés lehetőségeit. Az ipar által igényelt munkaerő letelepítése gyors ütemben szülte a lakótelepeket, s közöttük is a legnagyobbat, a város legújabb kori történetének csaknem két évtizedes városfejlesztési programjának termékét, az „Avas- városrész"-t. (Ennek átalakítása, felújítása a második nemzeti fejlesztési terv feladata lesz.)

13