Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

lől épült be a tér. A fürdő telke ekkor még a főutcáig terjedt, s az volt az elképzelés, hogy az épület mellett fürdőparkot létesítenek. Később a fürdő-részvénytáraság vezetőit egy városi vásárcsarnok gondolata foglalkoztatta, de a telekárak emelkedése miatt a Széchenyi utca felé eső sarokrészt eladták. Itt épült fel a polgármester, Soltész Nagy Kálmán belső térkialakításában ma is csaknem változatlan háza. Gyógyszertárát a múlt század végén ide költöztette át Karánsebesi Rácz Jenő, s a földszinten azóta is működik az „Arany Szarvas".

A tér másik oldalán a Diószeghy-ház érdekessége az, hogy kitűzési tévedés miatt nem párhuzamos a szemközti épülettel, hanem a Szinva felőli sarka előreugrik kb. egy méterrel. Ez az állványok lebontása után derült ki, s hogy eltüntessék, jelentősen feltöltötték a két épület lábazatát. A szépséghibát a feltöltés eltakarta. Azóta annyit változott a tér, hogy ezt észre sem vesszük. Emellett az épület mellett egy pékműhely, s annak udvara volt. Ide épült fel a „kamara díszes palotája", tehát az az épület, amely számos intézmény után (Kereskedelmi és Iparkamara, Könyvtár, Múzeum) jelenleg a Miskolci Akadémiai Bizottságnak ad helyet. Tervpályázatát 1894-ben hirdették meg, s 1895-ben már állt a székház. S bár a Korona-szálló felé még nem volt lezárva- beépítve a sarok, érzékelhető, hogy kialakult Miskolc akkori legszebb tere. „S azok is, kik pénzügyi szempontból foglaltak állást a szabályozás ellen, már teljesen meg vannak nyugodva... mert a tevékenységköltség... nagyon is hozzájárult Miskolcz szépítéséhez."

A tér képe az Avas-oldalról, 1991

123