Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

A Miskolci Akadémiai Bizottság székháza (Erzsébet tér 3. sz.)

A Miskolci Akadémiai Bizottság székháza a magyar honfoglalás ezredéves évfordulójára, 1896-ra épült. A több mint évszázad alatt leghosszabb időt a Kereskedelmi és Iparkamara töltött benne (1896-1948), majd átalakították megyei könyvtárrá, amely 1973-ig működött falai között. 1973-tól 1980-ig itt volt a Megyei Múzeumigazgatóság központja, s a szakkönyvtár mellett helyet kaptak itt a szakgyűjtemények is. A múzeum elköltözésével párhuzamosan készülhetett a MAB az épület átterveztetésére, a felújítására, saját igényei szerinti kialakítására. Ez az időszak (1979-1983) tehát az új funkcióra történő átalakításé. A „birtokbavételtől" már másfél évtized telt el. (A MAB eddigi történetének háromnegyed része így ehhez a reprezentatív megjelenésű székházhoz kapcsolódik.)

Az épületet Könyöki Károly és Tamási József budapesti építészek tervezték, a mai megjelenésére való áttervezést szintén budapesti cég készítette, a vezető tervező Cifka Anna mérnök volt. Az épület hossza az utcafronton 37 m, a beépített telekmélység 13,5 m. A homlokzati magassága 12,5 m (egykori oromdíszeivel együtt még öt méterrel magasabb volt), ezek a paraméterek természetesen változatlanok maradtak. A múlt századvégi elképzelés az volt, hogy az épület utcai homlokzata a francia reneszánsz, a belső csarnok és a díszterem pedig az olasz reneszánsz hangulatát idézze fel a szemlélőben. A felavatást követően készített térképek, majd képeslapok ezt is mutatják. A 20. század első felében egyszer az utcai homlokzatot megváltoztatták, majd a második világháború utáni felújítás, az új intézmények igényeinek való megfelelés mindig alakított egy keveset a homlokzaton (nem csupán az új cégtáblákra, s történeti eseményekre utaló márványtáblákra gondolhatunk.)

Ezek ismeretében fogalmazta meg Cifka Anna, hogy az épület "az építés korának és építtetőinek kicsit előkelősködő, talán nem kifogástalan ízlésű, de gazdag és rátarti szellemét sugallta. A régi hagyományokra visszatekintő iparos rétegnek és a múlt század végén meggazdagodó, feltörő kereskedőknek lett ez a »céhháza«. A kor divatja, az eklektikus építészeti stílus jól szolgálta ezt a gondolati hátteret. Az építészeti formák sokfélesége zsúfolódik egymás mellé, hogy lehetőleg minden rajta legyen, amit az utolsó évszázadok kitaláltak."

Valóban ez az a kor, ami határozottan utat enged a kereskedelem és a pénz hatalmának. Az épületnek a szabadelvű kormány- és városirányítás erejét is vissza kellett tükröznie. A palotát a kereskedelemügyi miniszter avatta fel, majd 300 terítékes banketten és a Korona szállóban éltették a kamarát a jelenlévők. (Az épületavatást és díszközgyűlést hatalmas méretű márványtábla örökítette meg a kamarákat megszüntető rendeletig. Az ország, a város és a kamara vezetőin kívül még 60 nevet tartalmazott ez a bejárat melletti márvány „emlékmű".)

Bármilyen céllal és elképzeléssel született is az épület, abban mindenki egyetértett, hogy az építészeti fő tömegek arányai, a külső plasztikai elemek, a belső terek szépek, méltóságteljesek, s

114