Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

alatt, mint - akár háborúban is - a föld felett. A magyar királyi Bányabiztosság elnevezéssel és hasonló feliratú pecsétjükkel 1911-ben találkozunk először Miskolcon. Ez a Budapesti Bánya- kapitányságnak a helyi kirendeltsége volt, iratai nem maradtak, helyét is csak bérleti szerződésből tudjuk azonosítani. A 20. század első évtizedében a mai Széchenyi u. 60. sz. épülettömb Arany J. utcára néző részében, a második emeleten, egy három szobás lakásban volt a bányabiztossági hivatal. A főbányabiztos 1911-1922 között Gallow Károly volt.

A trianoni határok megválasztották a bányaművek hovatartozását, a hatásköri szervezeti rendszert. Az iglói és a nagybányai bányakapitányság, valamint a gölnicbányai és rozsnyói bá

nyabiztosság a határon túlra került. A miskolci bányabiztosság így a bányakapitányság rangjára emelkedett, s hatáskörébe került Borsod megye teljes területe, valamint Abaúj-Toma, Gömör, Bereg, Ung, Szabolcs, Szatmár és Zemplén egykori vármegyék Magyarországnak hagyott részei. Az új helyzetben új székházra volt szükség. Először a kincstári tulajdonban lévő, s a mai Kossuth u. 13. számnak megfelelő telket (16,5x24,5 méter alapterületű, s részben beépített ingatlant) ajánlottak fel az új intézménynek.

Mivel ez a telek nem felel meg az elvárásoknak, Miskolc város közgyűlése úgy döntött, hogy a Zsolcai kapuban (a már kialakult Soltész Nagy Kálmán u. keleti vonalán) közel 600 négyszögöl területet ajánl fel a hivatalos telekárak egyA főhomlokzat figyelemfelkeltő, de nehezen látható ékei, 2006

110