Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

ben az ágában nem is volt.) A 12. kötél is Dőry András házát jelöli a mai Rákóczi u. 2. szám alatt. (A kötél négy hasonló nagyságti telekből állt, itt Busa Mihály egy, Vetési Sámuel és Dőry András másfél-másfél részben tulajdonos.) Dőry Andrásnak itt már az 1690-es összeírás szerint is háza van. Marjalaki Kiss Lajos a Dőry fundushoz írt szöveget „fel-ház"-nak olvassa, majd azt mondja, hogy a felház emeletes házat jelent ebben az időszakban Miskolcon. De hát nem volt másik felház, így valószerűtlen azt mondani, hogy mert nincs másik ilyen megjelölés, ez a város első, vagyis ekkor egyetlen emeletes háza. Ez jelenthette Dőry „alsó házá"-nak megfelelően a tulajdonos felső, tehát másik házát, de valószínűbb, s hitelesebb Tóth Péter 1986-ban megjelentetett Kötelkönyv fordítása, hiszen szerinte az olvasat a következő: „Dóri András uram fundusa a kin az félház vágjon". Tehát fél, azaz építésében még be nem fejezett házról van szó. Ezt teszi érthetővé Dőry András 1704-ben kelt végrendelete, amelyben fiára (II.) Andrásra hagyja a család miskolci rezidenciáját az „újonnan felépített kőházzal és annak fundusával". Az 1702-ben még csak épülő ház 1704-re felépült, de itt szó sincs felházról, emeletes házról, csupán „újonnan felépített kőházról", amelyben természetesen megszállhatott Rákóczi Ferenc és kísérete, sőt rendelkezésükre állt a szomszédos kúria is, amely szintén Dőry András tulajdona volt. Összességében azt mondhatjuk, semmi adat, leírás nem erősíti meg azt, hogy a Dőry-kúria 1650-1660 között épült, s emeletes kőházként épült fel. Dőry (II.) András 1704-re felépíttet itt egy házat, amely kőház volt, s mai alapterületének közel duplája. Mint a város kevés kőházainak egyikében természetesen lakhatott itt Rákóczi Ferenc - sőt ez nagy valószínűséggel feltételezhető - de levéltári dokumentum nem támasztja alá. (Ha két alkalommal és tartósan igénybe vette a fejedelem Dőry András házát, s élvezte ellátását és vendégszeretetét, ennek minden bizonnyal valamilyen formában tanújelét adta volna. Úgy mint ahogy ezt tette Aszalay Andrással, Ferenccel és Péterrel. Aszalay Ferenc elsők között állt a miskolci nemesek közül Rákóczi Ferenc mellé, s kancelláriáján is dolgozott. Rákóczi Ferenc ezért a miskolci serház fele tulajdonával adományozta meg. Az minden bizonynyal csupán véletlen, hogy a szomszédos, 16. számmal jelölt kötélben, annak fele része volt Aszalay Andrásé, s neki is kúriája állt a nemesi telkén. A Dőry-kúria és az Aszalay-kúria pedig egymással szomszédos volt.) A DŐRY-KÚRIA ÉS A FELTÉTELEZETT ASPREMONT-KŐCÍMER Szendrei János 1904-ben megjelent Miskolc monográfiájában (II. kötet) a szabadkőműves páholy működésével kapcsolatban írja, hogy 1781-ben a miskolci páholy „minden formaság és szertartás mellőzésével Aspremont József grófot és Bernáth Lászlót is a testvérek sorába fölvéve, vagyis tanonczokká avatta." Másutt gróf Aspremont Jánosról ír, aki 1757-1819 között élt, így a két gróf - feltételezhetően - testvérek voltak. Utóbbi nevét, egyszersmind tehetősségét feljegyeztette és bizonyította azzal, hogy a Ludoviceumra tízezer, a Nemzeti Múzeum alapítására pedig 24 ezer forintot adományozott. 1819-ben, amikor lerakták a miskolci színház alapkövét Szrógh Sámuel megjelentette azoknak a listáját, akik Borsod és a szomszédos vármegyékből támogatói voltak az építkezésnek. A borsodmegyeiek