Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

1846-ban - szakmailag felkészülten - tért vissza Miskolcra, s még ebben az évben Borsod vármegye tiszteletbeli főorvosa lett. A szabadságharc alatt a hadügyminisztérium kinevezte egy 3000 betegre berendezett kórház osztályorvosává, majd igazgató-főorvosává. 1849-ben minisztériumi titkár lett, aki országos egészségügyi kérdésekkel foglalkozott. A szabadságharc bukása után egy évtizedre nyoma veszett, a kortárs leírások sem tudják, hogy ekkor merre járt, vagy bujdosott, mit csinált. 1858-ban Tiszalökön tűnt fel, majd Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) következett, ahol a Dessewffy-uradalom orvosa. 1860-ban Mezőcsáton volt községi orvos, majd 1861-ben Borsod vármegye első főorvosává nevezték ki. (Az 1849-1860 közötti időszak alatt így feltehetően a szabadságharcban vállalt szerepe miatt kényszerült „visszavonulásra".) Másfél évtized után, s 60. életévén túl lemondott tisztéről, s 1878-tól miskolci orvosként praktizált, tudományos munkákon dolgozott. Mint megyei törvényszéki orvost, az Országos Közegészségügyi Tanács tagját, a megyei OrvosGyógyszerész Egylet elnökét, a tudományos élet kiemelkedő képviselőjét, az avasi református temetőben (családi kriptába) temették el. Fő munkái: Orvostudományi értekezés: A homoepathia mint áltan vázlatokban. Pest, 1843., A sebészség. Buda, 1844., A megyei főorvos tiszti köre. Miskolc, 1863., Magyarország közegészségi és orvosi ügyek rendezési javaslati czikkekben. Pest, 1869. és 1870., Magzatelhajtás. Budapest, 1883., Körülmetélés az izraelitáknál. Budapest, 1884., Magyarország közegészségügyi közigazgatásáról. Budapest, 1890. Irodalom: Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolcz, 1911. V. k. 248,301-302. pp. f

r. Kun Zoltán sárospataki főiskolai orvos, Dezső és Sarolta gyermekeivel ; Kun Árpád uradalmi tiszt, mint az elhunytnak gyermekei ; Kun Bertalan * ev. ref. püspök, Kun Pál tanár, özv. Simon Endréné mint testvérek, nejeik s gyermekeik nevében is, mély fájdalommal jelentik a felejthetlen jó atyának, nagyatyának, szerető testvér és nagybátyjuknak Dr. KUN TAMÁSNAK Tolt m.ET.i i, klr. Wxrtarutkl f««TM»&k, MUkolos Tiro* tiutl mniiuk, u omácoi Ka..

E

.....

s

fi i Tni« t*eJân»k, it Imin Jiiuf loTagrmaä k<»sr»>é»k, • bor.odm.fjr.i orrot fT

i

tJ" •rí««-»Brl« tiwt.l.lb.11 .Inakáo.k f. hó 6-án esti 7 órakor, munkás életének 79-ik, orvosi működésének 51-ik évében, tüdólob következtében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei január hó 8-án d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint, az avasi családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. A ki hosszú életét a tudomány, a közügy s emberiségnek szentelte, rövid ideig tartó szenvedés után pihenést nyert a halálban 1 Miskoloz, 1894. január 7. Áldás és béke lengjen a drága hamvak felett !