Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

POMPÉRY JÁNOS (Miskolc, 1819. - Budapest 1884.) 40 éves korában, 1859-ben választotta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya levelező tagjává az országgyűlési képviselőséget is megismert biztosítási főügynököt, akinek jogi pályája Miskolcról indult. Az ortodox templomkert egyik kriptája a Pompéri család Miskolcon elhunyt tagjainak biztosít nyugalmat. A sírfeliratok is bizonyítják, hogy az egykori balkáni vlach kereskedők utódai hogyan léptek értelmiségi pályára, szereztek magyar nemességet, s illeszkedtek be a város vagy az ország művészeti, tudományos életébe. A macedóniai Moszhopoliszból 1760 körül indultak el a Miskolcon megtelepedett nagyszülők, akik vagyonát a kereskedelem alapozta meg. Pompéri György a második, fia János pedig a kereskedő dinasztia harmadik generációját képviselte. A korszak miskolci fiataljaihoz hasonlóan Pompéri János is Miskolcon végezte iskolai tanulmányait, majd a jogi akadémiát Eperjesen végezte el. A diploma megszerzése után (1842) Győr vármegye főispánjánál, illetve családjában vállalt nevelői állást. Gyakorló ügyvédi munkájának megkezdése és a nemesség megszerzése, kihirdetése egy időben, 1847-ben történt. A szabadságharc idején Szemere Bertalan belügyminisztériumában dolgozott - csakúgy, mint Horváth Lajos -, majd 1849-től a jászkunok túrkevei kerületének lett országgyűlési képviselője. 18501852 között Bécsben volt ügyvédi hivatala, majd ekkor végleg visszatért Pestre. 1853-tól a Pesti Napló cikkírójaként, majd szerkesztőként is elismertséget szerzett. Jogászként a „Vígjáték és a vígjáték tárgya" című értekezésével tartotta akadémiai székfoglalóját. A pesti főügyészségre kerülve az államjog témaköréből jelentek meg tudományos írásai. 1884-ben az Akadémián a hasonlóan „görög kereskedő" családból származó Joanovics György mondott felette gyászbeszédet. Fő munkái: A jogvesztés elmélete és az államjog. Pest, 1862., Az első magyar általános biztosítótársaság fennállásának negyedszázados évfordulóján. Budapest, 1883., Különböző tárgyú írásai 17 fővárosi lapban, naptárban és kiadványban jelentek meg, amelyről pontos bibliográfia nem jelent meg. Irodalom: Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolc, 1911. IV. k. 329-331. pp., Dobrossy István: Ortodox temetők Miskolcon. A templom körüli temetőkert. (In.: Dobrossy István szerk.: A miskolci ortodox templom és sírkertje.) Miskolc, 2002.113-214. pp. Pompéry család, ősei Görögországból költöztek be, a Miskolcion telepedtek meg , ezek utódai közül ott lakott Pompéry György, ki e század első felében a nemzetgazdászat érdekében kereskedelmi téren szilárd működése által fontos érdemeket szerezvén magának , Bihar vármegyében fekvő Vallány helyaég fele részére királyi adományt és nemességet szerzeit; melyről utóbb közbejött halála miatt özvegye hernád-szentandrá-ű Szonte Marin kérelmére az ünnepélyes— és a váradi káptalan által beiktatással végrehajtott — királyi adomány-levél, úgy a külön kelt czímcres nemes levél a boldogult szerző egyetlen fiának Jánosnak nevére V. Ferdinand király által 1847 april. 29-én magyar nyelven kiadatott, és a következő évben febr. 12-én Győr vármegyének közgyűlésén kihirdettetett. A család czímere az előttem fekvő eredeti diploma szavai szerint következő : „szelént osztott állé vitéz vért, felső arany osztályában fekete saaszárnynyal, alsó kék osztályában pedig egy aorban ragyogó három, hatágú csillaggal. A vérten felül bíborral bélelt, aranynyal szegett arany lánczon függő nyak-ékességgel díszített s nemesi szokásként jobbra hajló rostélyoa lovagaiaak van, királyi pártával körítve, melyből arany markolatú görbe kardot tartó, arany szegélyű pánczélos hajlott kar tűnik könyökénél fogva elő. À sisak csúcsáról a vért aljáig jobbról arany és fekete, balról ezüst és kék öszvehangzólagos takarók • ömlenek gazdagon alá, s díszesen ékesítik az egészet." Említett Györgynek özvegye Szonte Mária meghalt Miskolczon 1856. nov. 15-én kora 56. évében. Egyetlen fiók János (szül. Miskolczon 1819-ben) fiatal korában 1841-ben az irodalmi térre lépett, utóbb mint hirlapiró, nevezetesen 1856. dec. óta mint a ,P e s t i N a p ló'nak, majd az általa 1860-ban alapított „M a g y a r o r s z á g" ozimü politikai lapnak szerkesztője, végre 1862, octob, bávától az .(Ország" lapnak kiadó tulajdonosa s mint fő-munkatársa működik. 1859ben a m. tud. akadémiának is tagjául választatott. Nagy Iván: Magyarország családai..., 1862