Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

GÁLFFY IGNÁC (Szombatfalva, Udvarhely m. 1859. - Miskolc, 1940.) Iskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi kollégiumban végezte. Érettségi után a budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be. Építész szeretett volna lenni, de matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Első tanári munkahelye 1880-tól Désen volt, majd 1881-ben Miskolcra került. Fontos szerepet vállalt a felsőkereskedelmi iskola alapításában (1886). Az új iskola igazgatójaként nyugdíjazásáig, 1921-ig meghatározó személyisége és vezetője volt Miskolc kereskedelmi szakoktatásának. Három és fél évtizedes igazgatósága alatt széles körű közéleti és tudományos tevékenységet végzett. (48 egyesületben és intézményben volt vezető, vagy vállalt bizottsági tagságot.) Neve elválaszthatatlan a BorsodMiskolci Múzeum alapításától, s XX. század eleji történetétől. 1907-1940 között ő töltötte be a múzeumi bizottság elnöki tisztét. Elsősorban régészeti ásatásokat kezdeményezett és vezetett. „Legelső feladatának tartotta a miskolci kőkori leleteket összegyűjteni - írta róla a kortárs Leszih Andor -, s a fűtőház mellett kiásott három és fél méteres nagy mammutagyar megmentése mellett a rendszeres avasi ásatásokat megkezdeni." Részese volt a Bársony-házi szakócák kapcsán megindult, s a Herman Ottó nevével fémjelzett kutatásoknak és szakmai polémiáknak is. A pelolit-kutatások mellett ásatásokat végzett az újabb kőkor, a bronzkor és a vaskor időszakának emlékeit keresve (Tiszakeszi, Sály, Vatta melletti ún. Testhalom). 1900-1912 között a múzeumi egyesület évkönyveiben rendszeresen ő számolt be a gyűjteményi fejlesztésekről. Az 1929-ben megjelent Miskolc monográfiában Leszih Andorral közösen publikálta kutatásai eredményeit. Gálffy Ignác múzeumigazgató, 1935 k. Gálffy Ignác ismeretterjesztő és tudományos tanulmányok mellett írt tankönyveket, de vállalkozott regényírásra is. Erdélyi vonatkozású, nagyobb művei: „Azok a nehéz idők" (1886) a Bach-korszak erdélyi küzdelmeiről, a „Csak magunkban bízhatunk" (1927) a XVIII. századi székelyudvarhelyi kollégium életéről, míg az „Országos Székely Szövetség", I-IV. k. (1914) a székely kérdésről szól. Erdély iránti elkötelezettsége jegyében 1907-ben kezdeményezte az Országos Székely Egyesületben a székely Nemzeti Alap