Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

NYIRY DANIEL (Szászfa, Abaúj m. 1897. - Miskok, 1932.) Középiskolai tanulmányait Késmárkon kezdte, majd Sárospatakon folytatta. Ezt követően Patakon, majd Kassán jogi tanulmányokat folytatott, s letette a két alapvizsgát. 1906-ban Abaúj megye levéltárába került, s közben Kassán megszerezte a levéltárosi képesítést. 1909. január 1-én Miskolcon nevezték ki új munkahelyére. MiskolczySimon Jánoshoz hasonlóan az ő életébe és szakmai karrierjébe is beleszólt az első világháború. 1916-tól - mint tartalékos tisztet - frontszolgálatra vezényelték, többször megsebesült, majd felgyógyulása után egy bácskai hadifogoly-táborba vezényelték. Leszerelése után Miskolcon nem kapott lakást, Boldván telepedett le, s innen járt be a városi levéltárba dolgozni. Csupán élete utolsó öt évét élhette miskolci lakosként. Nyíry szakmai munkásságában elsődlegesnek tartotta a levéltári anyag rendezését, kutatását és publikálását. A levéltárosok közül elsőként ismerte fel a nyilvánosság elől elzárt anyag közművelődési jelentőségét. Ásatásokat is végzett Borsodon és Boldván. Arra a megállapításra jutott, hogy Anonymus borsodi ember volt, s Boldván a kolostorban élt. Kutatása és értékmentő tevékenysége eredményeként került a múzeumba a megyaszói református templom karzata (annak előrésze) és festett mennyezetdeszkái. (A deszkákat 1735-ben készítő Asztalos Imre és Asztalos István miskolci mesterek élettörténetét kutatva a család török ereKutatócédulája Szendrei János Miskolc várostörténeti monográfiájához, 1911. k.