Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

A Grabovszki-Kun-Csáthy Szabó épületegyüttes (Rákóczi Ferenc u. 14. sz.) Kun Tamás egykori vármegyei főorvos leszármazottja fél évszázaddal ezelőtt a családi elbeszélésekből és iratokból összeállította ennek a különleges, egy házszámot viselő, mégis három épület alkotta építészeti együttes történetét. „A Kun-féle, részben emeletes ház 177 négyszögöl területű. Legrégibb része valószínűleg a XVIII. század végén épült és közvetlenül szomszédos a polgáregylet telkével. A Szinva felé lévő emeletes rész talán a XIX. század elején épült, végül a vágóhíd-közi oldalon lévő földszintes épület frontját 1884-ben építették ki a Rákóczi utcáig. Ezen a helyen előbb egy kis kert volt. A ház első ismert tulajdonosa 739 telekszám alatt 1817-ben özv. Grabovszki Györgyné. 1861 óta pedig már valószínűleg dr. Kun Tamás megyei főorvos volt a tulajdonosa, kitől 1878 körül dr. Csáthy Szabó István miskolci gyógyszerész vette meg. O 1882ben beköltöztette vejét, ifj. Kun Bertalant, majd midőn 1884-ben felépíttette a földszintes frontot is, 1885-ben a kibővített földszinti lakásba beköltözött. Veje pedig az emeleti részen kapott lakást. A későbbi időkben az emeleti részt többször is átépíttette. Halála után, 1904-től leánya, ifj. Kim Bertalanné örökölte és lakta is az ő részét. 1942-ben Kun Bertalanné ajándékozási szerződéssel egyenlő arányban leányára, Kun Dezsőnére és unokájára, Nemerey Mártonnéra testálta. 1952-ben az az évi 4. számú törvényrendelet alapján a házat állami tulajdonba vették." A Rákóczi u. 14. sz. ház északi homlokzata, 1985 1985-1986-os helyszíni bejárásaink és kutatásaink alapján az épületegyüttesről a következő leírást adtuk. „A bonyolult tömegalakítású, jelen állapotában több építési fázisról árulkodó épület legkorábbi része, a XVIII. század végére datálható északnyugati traktus. A földszintes, négyaxisú, kis kiülésű középrizalittal ellátott épület a tömb házai közül az egyetlen, mely barokk homlokzatát megőrizte. Ablakai között negatív téglalap alakú falmezők, fölöttük pedig konkáv, illetve konvex íves szemöldökpárkányok. Ezek alatt stilizált függönymotívumos stukkódíszek. A viszonylag alacsony, egyszintes épületet széles kiülésű, gazdagon tagolt, függőlemezes koronázópárkány zárja. (Megjegyzendő, hogy e homlokzat