Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

nem voltak, ingó és ingatlan javait ö is az egyházra hagyta. Az emelet harmadik lakója 1754tó'l volt ismeretes Miskolcon. A Rosa mellett Rózsa, Ruszi, Rusza névváltozatai is előfordulnak a különböző okmányokon. Időrendi sorrendben Rosa Constantint az idősebb, majd a fiatalabb Georgiosz követte. Rosa Tamás nevével is több, mint fél évszázadon át találkozunk, s ugyanez vonatkozik Naumra (Antalra) is. Ők is Kasztóriából vándoroltak ki, s bőrrel, textilfélékkel egyaránt kereskedtek. A név még 1843-1845 között is előfordul. A Dőry-házban 1817-ben összeírt Rosa Stefanosz szintén utód nélkül halt meg, de ennek idejét nem ismerjük. A XVIII. század végén a XIX. század elején a Dőry-ház emeleti részén lakó görög kereskedők abban hasonlítottak egymásra, hogy tehetősek, de család és utód nélküliek voltak. Ez szerepet játszhatott abban, hogy az ortodox egyházi közösség a XIX. század első harmadában az uradalomtól megvásárolta az emeletes Dőry-kúriát, pontosabban annak egy részét, amely megfelel a ma látható épületnek. Ezt bizonyítja az a szerződés, amely 1815-ben készült, s egyik oldalról a görög kompánia elöljárói, másrészt két zsidó kereskedő (Falk Lőrinc és Falk Mózes) jogi képviselői és utódai írtak alá Barkassy János és Szűts Sámuel prókátorok valamint Mosonyi Demeter városi kapitány, mint tanúk előtt. A szerződésből megtudjuk, hogy 1806-ban a görög és a zsidó kereskedők az uradalomtól megvásárolták az emeletes házat, annak valamennyi boltjával és gazdasági épületével. Ezt követően a főbejárat nyugati vonalában a telket kőfallal elválasztották, s ekkor építették az emeletre vezető feljárót az épület közepén. Tíz pontban precízen megfogalmazták, hogy egymás érdekeit soha nem sérthetik, s aki ezt megtesz, annak 1000 császár aranyat kell fizetni. Ezt az összeget mindkét fél ügyvédi letétbe helyezte. A görögök az ő házrészüket „Kalota-alapítvány"-ként kezelték és hasznosították, a zsidók által megvásárolt másik házrész pedig évtizedeken keresztül bérleményként funkcionált. 1880-ban népösszeírás készült Miskolcon. A mai Rákóczi u. 2. számú ház akkor Püspök u. 10. számot viselt. A nagy telek és a rajta álló sokféle építmény indokolttá teszi a lakók magas számát. Negyedszáz személyt írtak itt össze, de ez természetesen sokkal kevesebb családot jelentett. Az 1841-ben Krakkóban született izr. vallású és családos Steinfeld József terménykereskedő volt. Rajta kívül még hét hasonló nevűt írtak össze, de volt aki Zólyom, más Árva megyében született, gyermekeik viszont már Miskolcon. A Weisz, a Friedman, a Bleier, a Fried, a Schönvetten nevűek (volt közöttük férjes, nős, nőtlen, hajdalon, foglalkozásukat tekintve cseléd, háztartáis alkalmazott, hivatalnok) Sáros, Abaúj, Heves megyében születtek, a Krakkóiak mind Miskolcon, vagy Miskolc környékén látták meg a napvilágot, de volt közöttük Erdélyből, Tordáról származó is, nevezetesen az Adriányi család. 1895-1943 között lakcím- és névjegyzékek, üzleti reklámok segítenek az itt éltek azonosításában. Az egyértelműen megállapítható, hogy a Széchenyi u. 10. számú kétemeletes (akkori) biztosító épületének „megszületése" előtt a volt Dőry-kúria földszintjén, mind a főutcái, mind a Rákóczi utcai részen kis alapterületű üzletek voltak, az emeleten pedig lakások. A teljesség igénye nélkül említjük, hogy 1920 körültői az emeleti rész a város tulajdonában volt, a földszinten pedig Baloghy József divatkereskedése, Könyves Jenő divatáruháza és Keller Tibor drogériája reklámozta magát. 1935-ben - rajtuk kívül - itt