Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

Az Aspremontoknak, s természetesen Rákóczi Juliannának sem volt köze a miskolci Dőrykúriához, az Aspremont címer összetéveszthetetlenül másképpen néz ki. A kőcímer azt követően került az épületre, hogy az Dőry (II.) András második felesége báró Nikházy Mária ingatlanát eladta Grassalkovich Antal kamarai elnöknek. Halála (1758) után ez az épület is a koronauradalom része lett, amely az uradalomtól történő elszakadásig (1878) görög, majd zsidó bérlők kezén volt, de a XIX. század végére tulajdonosa a miskolci ortodox egyház lett. Az 1686-1771 között élt Grassalkovich Antal 1748-tól haláláig betöltötte a kamaraelnöki tisztet. Bár Miskolc az 1755-ben vele megkötött szerződést megalázó és a város fejlődését hosszú időre gátló megállapodásként értékelte, a magyarországi kincstár, vagy a Magyar Kamara, s az intézmény történetének írói munkásságát másképpen minősítik. Személyében nemcsak egy akkor már több, mint három évtizedes szolgálattal és gyakorlattal rendelkező férfi került a hivatal élére, hanem „egy kivételes tehetségű, kitűnő jogi és gazdasági képzettséggel, s amellett egyéni elgondolásokkal is rendelkező ember, aki értett az ügyek karbantartásához és kifejezetten törekedett is arra, hogy a szálak az ő kezében fussanak össze. Ennek következtében a Kamara történetének egyetlen korábbi szakasza sem viseli annyira magán a mindenkori kamaraelnök egyéniségének, személyes törekvéseinek, az ügyintézést elhatározóan befolyásoló ténykedésének bélyegét, mint a XVIII. század dereka körül kezdődő több mint két évtized" - írta róla Szűcs Jenő. Fiskális szemléletét és munkájának hatékonyságát mutatja, hogy míg a Kamara évi jövedelme az 1730-1740-es években 300-350 000 forint volt, az 1750-es évekre 2,5 millió, az 1760-as évekre pedig 3,5 millió forint körüli összegre növekedett. A névtelenségét őrző kőcímer, 2003 Magánügyleteit a hatalmas ütemű birtokszerzések jellemezték. 1748 nyarán és őszén az ország keleti felének kamarai hivatalait vizsgálta felül, s ez vezetett részben a tekintélyes Dőryvagyon megvásárlásához, másrészt a város és az uradalom között 1755-ben megkötött szerződés főbb téziseinek kimunkálásához. (Ebből következően a Dőry-ház főbejárata feletti kőből faragott címer összefügg Grassalkovich Antal személyével, miskolci magán és kincstári birtokgyarapító